Mézes - diós kocka

Egy kedves kolléganőm készítette egyszer nekünk ezt a finomságot, tőle van ez a recept. Nagyon hálás vagyok érte, mert csodálatos ez a kis sütikocka: a puha, mézes, rumtól illatozó lapok közrefogják a lágy, vaníliás krémet, melyet egy ropogós, mézes-diós réteg koronáz. 

HOZZÁVALÓK

TÉSZTA:

·         500 g simaliszt

·         2TK szódabikarbóna

·         200 g porcukor

·         2 egész tojás

·         200 g vaj

·         2EK méz

·         2 EK tej

·         100 ml rum – a már megsült tésztalap ízesítésére

DIÓRÉTEG:

·         300-350 g durvára, negyedekre vágott dió

·         120 g vaj

·         80 g porcukor

·         3 EK méz

KRÉM:

·         250 g vaj

·         1 csomag vaníliacukor

·         300 ml tej

·         1 és ½ EK simaliszt

·         1 és ½ EK Solamyl

·         100 g kristálycukor

ELKÉSZÍTÉSE:

Először a tésztalapokat készítjük el:

1.       Egy tálban összekeverjük a lisztet a cukorral és a szódabikarbónával.

2.       Ehhez hozzáadjuk a tojások, a méz, a tej és a puha vaj keverékét, majd összedolgozzuk, összegyúrjuk a masszát.

3.       Ha szépen összeállt a tészta, az így kapott cipócskát két részre osztjuk, mindkét részt kisodorjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikbe simítjuk.

4.       Az egyik lapot azonnal, 170 fokra előmelegített sütőbe küldjük, és 15 percig sütjük.

Ez idő alatt elkészítjük a dióréteget:

5. A durvára vágott diót a vajjal, a cukorral és a mézzel egy serpenyőben jól összemelegítjük. Ezt, a még forró masszát a másik, tepsiben heverő, még nyers tésztalapra rendezzük úgy, hogy szépen befedje azt.

6.       Ezt is, ugyanúgy, mint az előző lapot, 170 fokon sütjük 15 percig. Ha van légkeveréses sütőnk, meg tudjuk sütni mindkét lapot egyszerre.

7.       Ha megsültek, hagyjuk őket kihűlni

…és nekifogunk elkészíteni a finom vaníliás krémet:

8.       A puha vajat kikeverjük a vaníliacukorral.

9.       A tejben alaposan elkeverjük a lisztet, Solamylt és a cukrot, majd folytonos keverés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Hűlni hagyjuk.

10.   Ha kihűlt, összekeverjük a vajas- vaníliás keverékünkkel, és kész is a krém.

11.   Most már minden készen áll arra, hogy befejezzük az alkotásunkat:

12.   A dió nélküli, sima lap lesz az alsó réteg, melyet megcsepegtetünk a 100 ml rummal, erre rákenjük a vajas- vaníliás lágy krémet, majd megkoronázzuk a pirult diótól és méztől illatozó lappal.

13.   Pár órára hűtőbe küldjük, hogy ezek az isteni illatok és ízek összeérjenek, és a tésztalapok meglágyuljanak, és csak a dió ropogjon a tetején ( ne a tésztalap).

14.   A pihentetés után tetszés szerinti kockákra vágjuk.

Igaz, hogy nem az egyszerű kategóriás sütik egyike, de mindenképpen érdemes kipróbálni. Megéri!

Gyors krémes

Ez egy huszonéves családi recept. Már akkor is reform receptnek számított…ma meg…hajjaj. Jó szokásomhoz híven még változtattam rajta. Íme:

HOZZÁVALÓK:

·         2 csomag hűtött, sodrott leveles tészta (2x450 g)

A TÖLTELÉKHEZ:

·         1,1l tej – 800ml a vaníliás krémhez, 300 ml a habtejszínhez

·         3 csomag  „Zlaty klas” vagy vaníliapuding

·         150 g kristálycukor

·         200 g vaj vagy Hera margarin

·         csipetnyi só

·         2 zacskó habtejszín

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A leveles tésztákat megsütjük: az egyiket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, letakarjuk egy újabb réteg sütőpapírral, és nehezéket- mondjuk egy másik tepsit helyezünk rá. Ez azért kell, hogy a tésztánk, ha megsült, ne legyen hólyagos.  A másik tésztalapot  5x5-ös vagy 6x6-os négyzetekre vágjuk, szintén sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, szintén letakarjuk sütőpapírral, és erre is nehezéket teszünk. Az egészben sütött tésztalap lesz az alap, a négyzetkék pedig a legfelső réteg.

2.       Amíg a  tésztalapok sülnek vagy már hűlnek, elkészítjük a krémet - a krémes lelkét.

3.       A 800 ml tejből kb. 500 ml-t forralni kezdünk, hozzáadjuk a cukrot, sót. A maradék 300 ml-ben elkeverjük a 3 pudingport, majd ha a cukros tej forrni kezd, belekeverjük a pudingosat, és sűrűre főzzük.

4.       Kicsit hűlni hagyjuk. Ha nem túl meleg már, belekockázzuk a vajat, s botmixerrel egyneműsítjük. Ha  hűl a krém, még sűrűsödni fog.

5.       Ha kihűlt a tésztalap, a még enyhén langyos krémet rákenjük.

6.       Elkészítjük a tejszínhabot, s ha már teljesen kihűlt a vaníliás krémünk, erre finoman rákenjük a habot.

7.       Most pedig jöhetnek a pöpec kis formára vágott és ropogósra sütött négyzetkéink, melyekkel megkoronázzuk a habos műalkotásunkat.

8.       A négyzetek mentén feldaraboljuk – önállósítjuk a krémeseket.

9.       Zárásként porcukorral megszórjuk őket.

10.   Rögtön fogyasztható. A friss, ropogós tészta és a lágy, vanília illatú krém ellenállhatatlanná teszi ezt a finom desszertet. A krémnek kimondottan jót tesz a hűtőben történő pihentetés…csak bírjuk kivárni!

Empanadas …csallóköziesen

Ahány ház, annyi empanada… Ezt az eredetileg spanyol származású finomságot a világon rengeteg helyen készítik. Különféle liszteket használnak a tészta elkészítéséhez, és sokféle töltelékkel gazdagítják.

Ez itt az én kis csallóközi verzióm. Akkor szoktam készíteni, ha van egy kis maradék, például sült hús vagy főtt csicseriborsó vagy sárgaborsó. Leveles tésztát használok, és tetszés, ízlés, kedv és gusztus szerint töltöm és ízesítem.

HOZZÁVALÓK:

·         1 csomag hűtött, sodrott leveles tészta – kb. 15 darab lesz belőle

·         …és ebbe kell 15 teáskanálnyi töltelék, ami tetszés szerint lehet sok minden, például  ez itt:

A TÖLTELÉK:

·         2 maréknyi  száraz sárgaborsó

·         só

·         2 EK apró kockára vágott kápia paprika

·         1EK apróra vágott olívabogyó

·         2-3 db apró kockára vágott szárított paradicsom

·         1MK szárított bazsalikom

·         pici fokhagymapor, bors, római kömény – ízlés szerint

·         utifűmaghéj – a besűrítésre szükség szerint, de lehet tetszés szerint akár közönséges búzaliszt is

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A sárgaborsót pici sóval puhára főzzük, nagyon puhára. Ha nem főtte el a vizét, azt leöntjük róla, majd botmixerrel pürésítjük.

2.       Ehhez hozzáadjuk az apróra vágott paprikát, paradicsomot, olívabogyót és a fűszereket majd elkeverjük. Kóstoljuk meg, elég ízes-e. Játsszunk az ízekkel!

3.       A masszának olyan sűrűnek kell lennie, hogy megálljon benne a kanál. Ha ez nem így van, akkor be kell sűríteni. Én pár kanál utifűmaghéjat ajánlok: szórjunk először csak 1 evőkanálnyit a masszára, és dolgozzuk el benne úgy, hogy közben felhevítjük azt. A hő hatására elkezd sűrűsödni a massza. Szükség szerint tegyünk bele annyit, amennyi a kívánt sűrűséghez kell.

4.       Ha kész a töltelékünk, hagyjuk kihűlni,  kb. szobahőmérsékletűre.

5.       A kisodrott leveles tésztát szépen kiterítjük, és köröket szaggatunk belőle -ezzel a formácskával. 

Ha nincs ilyenünk, megteszi olyan pohár is, melynek szája kb. 8 cm átmérőjű.

6.       Mindegyik kör közepére  teáskanállal egy kis tölteléket halmozunk.

 Ne tegyünk bele túl sokat, nem tesz jót a csomagocskáink szépségének- kirepedhetnek tőle.

7.       A töltelékes tésztaköröket félbehajtjuk a formácska segítségével. 

Ha nincs ilyen, az se baj, mert akkor egyszerűen kézzel félbehajtjuk őket, és villa segítségével lenyomkodjuk a széleket, hogy a töltelék- sütés közben is - biztosan belül maradjon.

8.       Ha elkészültek, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, 

meg is kenhetjük felvert tojássárgájával, de nem fontos…, majd 160-180 fokra előmelegített sütőbe küldjük őket.

9.       Addig sütjük őket, mígnem aranybarnák lesznek.

Előfordulhat, hogy több lett a töltelék. Nem gond, van egy ötletem, mit is készíthetünk belőle: vizes kézzel kis pogácsákat formálunk, melyeket magvakba hentergetünk.Pár órára hűtőbe téve masszív kis fasírtkákká válnak. Nagyon finomak! 

Jó étvágyat! ;)

Meggyeske

Itt a nyár! Érik a meggy, tán már meg is érett... Van egy jó receptem! Gyors: meggymagozással, sütéssel együtt 35-40 perc. De ha a meggy konyhakész, akkor csak röpke fél óra.

Ez egy morzsasüti, és a jó hír az, hogy nem csak meggyből lehet készíteni.

HOZZÁVALÓK:

·         400-500g kimagozott meggy vagy valamilyen szaftosabb gyümölcs darabolva

A SZÓRATHOZ - MORZSÁHOZ:

·         80 – 100 g durvára tört mandula

·         60 g zabpehely

·         50 g zab(pehely)liszt ( vagy tetszés szerint másmilyen)

·         60 g kristálycukor

·         50-60 g olvasztott vaj

·         2 csipetnyi só

·         Tetszés szerint csipetnyi fahéj

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       Egy  kb.25 cm-es átmérőjű pitesütő tálba beletesszük a meggyszemeket, elrendezgetjük őket, hogy egyenletesen  borítsák be a tál alját.

2.       A morzsa hozzávalóit összekeverjük és rászórjuk a szaftos meggyszemekre.

3.       180 fokra előmelegített sütőbe tesszük és kb. 15-20 percig sütjük addig, amíg a morzsa és a benne lévő manduladarbkák aranybarnára sülnek.

4.       És kész is!

Picit hűlni hagyjuk. Vaníliafagyival kínáljuk. Az enyhén langyos süti gusztán megolvasztja a fagyit. A roppanós manduladarabkák, a savanykás meggy és a lágy, édes vaníliafagyi csodás ízélményt nyújtanak. Érdemes kipróbálni!

Angyalhajtészta fokhagymás-fehérboros garnélával, parmezánnal

Nyári, könnyű és isteni! Ja, és nagyon gyors, ha a garnélákat konyhakészen vesszük.

Láttam már ezt az étket tévében, hallottam hírét milyen jó, s amikor a tengernél jártunk, úgy döntöttem, friss garnélából el is készítem, hiszen minden hozzávaló karnyújtásnyira volt. Jó döntés volt- hogy kipróbáltam. A garnélák pucolása kicsit elhúzódott, mert macerás, de legalább azt is kipróbáltam, hogy azt mondhassam, többet, ha nem muszáj, inkább nem. Lehet fagyasztva vagy akár frissen is kapni pucoltat. Na, így már tökéletes.

Szóval 15 perc az egész!

HOZZÁVALÓK:

·         személyenként 5-10 db garnéla

·         400 g angyalhajtészta, amely cukkíni spagettivel is kiváltható, ha valaki nem eszik tésztát (angyalhaj helyett használhatunk bármi mást, ami csak tetszik

·         2 gerezd fokhagykma

·         150-250 ml illatos fehérbor

·         1 kis csokor petrezselyemzöldje

·         só

·         2-3 EK olaj

·         reszelt parmezán a tetejére

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       Ha mégis páncélostul, mindenestül sikerül garnélát szereznünk, akkor pucoljuk meg: vegyük le a fejét, s ezzel együtt távolítsuk el az egész páncélját, farkinca esetleg dísznek maradhat…, és nagyon fontos a kis bélcsatornáját is eltávolítani, mert az nem oda való…

2.       Tegyük fel a tészta vizét forrni, majd főzzük is meg!

3.       A konyhakész garnélákat serpenyőben, a forró olajon pirítani kezdjük, hozzáadjuk az apróra zúzott fokhagymát, enyhén sózzuk, majd nyakon öntjük az ízes-zamatos borunkkal. Beforraljuk, s ha nagyon finom, selymes szószt szeretnénk, dobjunk a garnéláknak egy diónyi vajat, s meghintjük az apróra vágott petrezselyemmel, majd laza mozdulatokkal összerázzuk a serpenyőnk tartalmát.

4.       Az egész folyamat nem tart tovább 10 percnél. A tészta is gyorsan megfő.

5.       A tésztát és a garnélát össze is keverhetjük, de tálalhatjuk úgy is, hogy kis tésztafészket készítünk, melyekbe belevarázsoljuk a garnélákat, s a fokhagymás-boros-petrezselymes szafttal meglocsolgatjuk, s gazdagon megszórjuk parmezánnal.

Egy pohárka könnyű borral remek fogás! 

Gundel palacsinta mézeskalácsos töltelékkel

Ezt a receptet –illetve ötletet már egy hónapja készülök feltenni a blogra. Csak a halasztgatás… Aztán az is megfordult a fejemben, hogy majd karácsony előtt,decemberben, ha aktuális lesz- a mézeskalács szezonja miatt… 

Végül úgy döntöttem, hogy megosztom így február elején is, mert arra gondoltam, hogy nem foszthatlak meg benneteket ettől a finomságtól, a fűszeres mézeskalácskrémes palacsintától. Ez kihagyhatatlan… a palacsinta gyengéden körbeöleli a lágy, tejszínnel szelídített, ámde azért karakteresen fűszeres mézeskalácsmasszát.

Maradt még valami a karácsonyi mézeskalácsból? Talán még kapni a boltokban? Az IKEÁban még volt…Pepparkakor névre hallgat, és nagyon omlós meg fűszeres.. Mondanom sem kell, kifutó termék ez már ilyenkor. Ha nem kapni már boltban sem, akkor találékonynak kell lenni. Süthetünk is, de….ááá….hangulat is kell hozzá.

Egyszerű, omlós, vajas kekszből is lehet, melyet őrölt fahéjjal, szegfűszeggel, csillagánizzsal, pici gyömbérporral meg lehet bolondítani.

Szóval nézzük a receptet, ami egyébként roppant egyszerű.

PALACSINTA:  majdnem mindenkinek megvan a titkos, jól bevált, ezerszer is kipróbált recept, de ha mégsem itt a klasszikus Gundelpalacsinta-tészta hozzávalói:

(kb. 6-8 db)

·         100 g simaliszt

·         1 egész tojás

·         100 ml tej

·         víz – szükség szerint, hogy a massza megfelelő sűrűségű legyen

·         csipetnyi só

TÖLTELÉK:

·         kb. 250 g mézeskalács

·         zsíros tejszín – szükség szerinti mennyiségben

1.       Megsütjük a palacsintákat.

2.       A mézeskalácsot robotgépben finom porrá őröljük.

3.        Ha vajas keksszel dolgozunk, akkor ugyanezt tesszük, viszont ne feledkezzünk meg a fűszerekről!

4.       A mézeskalács-őrleményhez tejszínt löttyintünk. Annyit, hogy lágy, könnyen kenhető masszát kapjunk.

Megkenjük a palacsintákat…és…Ki kell próbálni! Ez isteni! 

Hummusz

Csak néhány éve, hogy felfedeztem, és rájöttem az ízére. Ez az étel annyira finom, egészséges és olyan gyorsan elkészíthető, hogy dukál neki egy külön bejegyzés.

 A neve nem (volt) túl bizalomgerjesztő, és én korábban ennél sajnos nem láttam tovább. A hozzávalóival sem voltam túlságosan barátságos viszonyban. Csicseriborsó? Hm! Csak gyerekkori mondókákból csengett vissza ez a szó - dallammal együtt: csicseriborsó, bab, lencse… fekete szemű menyecske. Ha-ha-ha! Ki emlékszik? Szóval ennyi volt. Nem érdekelt. Egyszerűen hidegen hagyott, sőt kicsit taszított is: Hogy én?! Hummuszt tegyek az asztalra!? Aztán pár éve, teljesen szokatlan körülmények között, egy könyvbemutatón volt szerencsém megkóstolni. Akkor nem tudtam pontosan, mit eszek. Kóstolgattam, és ízlett. Nagyon ízlett. Mindjárt érdeklődtem is, hogy ez micsoda, és hol lehet ilyesmit kapni, mert nekem ez kell. Mondták, hogy hummusz… Ez a hummusz!? Hű! Ez ilyen finom?!? De úgy mondták, hogy távoli boltokból hozták, s nálunk ilyesmit nem sűrűn lehet kapni. De engem az ilyen esetek nem riasztanak el attól, hogy azonnal nyomozásba kezdjek, és kiderítsem, hogy készül. Mi kell hozzá? És az igazi kihívás az, hogy ugyanazt a finom ízt és állagot otthon is elő tudjam varázsolni. Ez egy jó játék! Szeretem!

És hogy mi is tulajdonképpen az a hummusz? Hummusz= csicseriborsó. Ez egy arab eredetű étel - alapétel. Olyan mártogatós féle. Állaga krémes. Egyszerű, roppant egészséges. De tényleg! A házilag készített hummusz 100 grammja 177 kcal. Gazdag fehérjeforrás, alacsony glikémiás indexszel, hasznos rostokkal. Sok kalciumot, magnéziumot, cinket, vasat, mangánt, rezet, valamint E és B vitaminokat tartalmaz .

Az interneten természetesen találtam mindenféle angol nyelvű receptet, és rájöttem, hogy ahány ház, annyiféle… És hát, íme, ahogy én készítem:

HOZZÁVALÓK:

·         1 konzerv csicseriborsó (kb. 230g a csicseri)

·         50 ml olívaolaj

·         1-2 gerezd fokhagyma

·         80g Tahini - szezámmagpaszta- ha nincs otthon, az sem gond, nélküle is finom viszont akkor több olívaolaj kell

·         1 citrom leve (magok nélkül!!!)

·         1KK római kömény

·         só –ízlés szerint

Vannak, akik szeretik, ha selymes és hígabb. Ehhez az állaghoz sokkal több tahinire van szükség. Én nem szeretem, ha túlfolyós és túl lágy. Mindenki olyanra készíti, amilyenre csak szeretné…

ELKÉSZÍTÉSE:

A hozzávalókat turmixgépbe rakjuk és péppé zúzzuk.

Kenyérfélékkel is finom, de mi főleg csinos kis hasábokra vágott, nyers zöldségekkel, leveles salátákkal és pirított magvakkal fogyasztjuk.

Egészségünkre! ;)