Kvartett torta

Engedjétek meg, hogy bemutassam a díszes társaság tagjait: a fekete nem más, mint a csokoládé ganache /ganas/- a keserédes és fanyar, a fehér a krémesen simogató édes Mascarpone kis fehér csokoládéval elegyítve, az élénk narancssárga - gyümölcsösen ütős, mert a nagyi baracklekvárja és fehér rum szövetségéből jött létre. És végül említeném a jó alapot – csupán egy szerény piskótalap, mely alázatosan tartja a hátán a három jellegzetes és különböző ízt, hagyva őket érvényesülni.

Ez a torta egy szülinapi ajándék volt, saját ötletek alapján nagy-nagy szeretettel készült. ;)

HOZZÁVALÓK:

A tortaalaphoz

·         3 tojás

·         3 EK cukor

·         3 EK liszt

·         1 TK sütőpor

·         csipetnyi só

·         néhány csepp ecet

Lekvárzselé

·         400 ml baracklekvár

·         100 ml barackpálinka/vodka/rum

·         pici forró víz

·         zselatin

Fehér krém:

·         250 g Mascarpone

·         100 g fehér csokoládé

Ganache :

·         100 g 70%-os feketecskoládé

·         100 ml zsíros tejszín

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a lekvárzselét. Keverjük össze a hozzávalókat. A zselatin mennyiségét és elkészítési módját illetően a használati utasítás alapján járjunk el. Én most a Lidlben kapható zselatint használtam, amelyből 3 evőkanálnyi mennyiséget kevertem el 1 dl forró vízzel, ezt a rumos baracklekvárral jól elkevertem. Egy tortaformát kibéleltem folpackkal, és abba öntöttem az elegyet, majd éjjelre a hűtőbe tettem. Azt a tortaformát választottam, amelyben a tortaalapot sütöttem később meg. Azért fontos az azonos forma vagy azonos méretű formák használata, hogy a barackzseléréteg és a piskótaalap azonos átmérőjűek legyenek.

A következő lépés a tortaalap elkészítése: a tojások fehérjéből  egy csipetnyi só és néhány csepp ecet társaságában habot verünk, és még mielőtt teljesen kemény lenne a hab, lassanként adagoljuk hozzá a kristálycukrot, a keverőlapátok természetesen a legmagasabb fordulatszámon forogjanak.

Ezután adjuk hozzá a tojássárgákat. Egyenként, lassú fordulatszámon, szépen elkeverjük őket a habban. A harmadik lépés a sütőporos liszt lassú hozzákeverése a habhoz: óvatosan , lassan szórjuk  a lisztet, kanalanként. Érzéssel, alacsony fordulatszámon, lassan komótosan járjanak a mixer keverőlapátjai, hogy a habot ne nagyon törjük össze. Ha ezzel megvagyunk, akkor a masszát segítsük át a sütőpapírral bélelt tortaformánkba (amiből ugye már kivettük a jól sikerült, szépen megkötött barackzselénket.)

A tortaalapot 120 fokra előmelegített sütőben lassan sütjük, szárítjuk egészen tűpróbáig.

Amíg a torta sül, elkészítjük a fehér krémet. A fehér csokoládét kockáira tördeljük, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk. Hagyjuk egészen langyosra hűlni, majd belekeverjük a mascarponet. A csoki folyjon, de lehetőleg   ne legyen túl meleg, nehogy megolvassza, és ezzel taccsra vágja az érzékeny lelkű mascarponenkat. Ha a hideg mascarpone viszont sokkolná a csokit, és ez kissé rögössé tenné a masszát, akkor botmixerrel egyneműsírsük azt. A botmixer csodákra képes, és selymessé teszi a krémet.

A csokoládéganache-t ráérünk akkor elkészíteni, ha a tortaalapunk már megsült, kihűlt, erre az alapra már rá is varázsoltuk a barackzselé réteget és felkentük a zselé tetejére a mascarpones csodát. Ha ezek hárman már így szépen kapaszkodnak egymáson,

 ...jöhet a ganache!  Amilyen egyszerű, olyan lenyűgöző! Szóval a tejszínt forráspontig hevítjük, és ebbe tesszük bele a darabokra tört csokoládét, és elegáns mozdulatokkal kevergetjük. A tejszín két szempillantás alatt elolvasztja a csokidarabokat, és egy gyönyörű sima masszát kapunk. Ha nem lenne elég sima, vessük be a botmixeres trükkünket. Viszont ha elég sima, akkor szépen, nyugodtan vonjuk be a tortát ezzel a csodás krémes anyaggal!

Ezek után hűtsük be a tortánkat, és ha eljött a tálalás ideje díszítsük fel csokiforgáccsal,

dióbéllel vagy a diós grillázs is kiváló kiegészítője lehet.

Levendulás élményeim

Nemrég Tihanyban jártunk egy mesébe illő levendulaültetvényen. Imádom a levendulát, úgyhogy egy felejthetetlen élményben volt részem, mivel nemcsak csodálni lehetett a végtelen levendulamezőket, hanem szedni is lehetett belőlük. Mondhatom, hogy jókor voltunk jó helyen!

Egy ‚Szedd magad!‘ akció kellős közepébe csöppentünk, aminek én nagyon-nagyon örültem,és természetesen éltünk a  lehetőséggel. Olyan megnyugtató volt a táj , a virágok látványa:  a természet lágy ölén a lila domboldal, a méhek döngicsélése és az az illat… és ebből hazavihettünk egy darabot!!! Ilyet látni kell, tapasztalni kell. Megéltük a pillanatot rendesen. Szóval szedtünk, láttunk, majd feldolgoztuk.

Egy csekély kis összeg ellenében szedhettünk egy ötliteres papírzsákba annyi levendulát, amennyi csak belefért. Otthon kerestem egy csendes, simogatóan huzatos, nem túl világos zugocskát, ahova egy vászonlepedőt terítettem és kipakoltam a zsákmányt. Készítettem néhány csokrocskát, adtam anyukámnak belőle... Majd teltek-múltak a napok, a levendula meg szépen száradt és közben illatozott. Nagyon szerettem! Kisvártatva eljött a nap, amikor feldolgoztuk  az egészet: a lányokkal  készítettünk még csokrocskákat. Amit nem kötöttünk csokorba, azokról lemorzsoltuk a virágokat: egy kispárna kicsi huzatjába tettem egy kis csokornyit, majd lemorzsolgattam... Készítettünk illatzsákokat , amelyekbe tettünk virágot is, és egy pici szár is került bele.

A legszebb morzsolatot, a legszebb virágokat pedig jól zárható csatos üvegekbe tettem, mert ezekkel sok-sok-sok tervem van! Szépen sorjában készítek majd ínyenc ételeket és italokat.  És az a jó, hogy minden egyes alkalommal, amikor készítek valamit a virágokból, gondolok majd a levendulamezőre, és felidézem azt, amit akkor és ott éreztem.

 Aki szereti a levendulát, az biztosan örömét leli majd a receptekben...

Levendulás fehér rum

Elsőként egy zamatos italt készítettem: néhány ágacska levendulát beáztattam 250ml jó minőségű fehér rumba.

 

Jutott eszembe olyasmi, hogy mézzel édesíteném, illetve citromhéjjal bolondítanám, aztán, miután megkóstoltam az italt,amiben két hete fürdőztek a levendulaágak, lebeszéltem magam erről, mivel a rum és a levendula olyan tökéletes párost alkotnak, hogy úgy gondoltam, nem kell ide más. Érdemes kipróbálni!