Zuccotto - Pezsgős piskóta tejszínes - vaníliás krémmel

Ha pezsgő, akkor ünneplés! Az óévet pezsgővel búcsúztatjuk, s az újat pezsgővel köszöntjük… ez így finom és elegáns!

Ez adta az ötletet, hogy olyan desszertet készítsek, amelyben ott muzsikál a pezsgő, megrészegítve az édes kis piskótákat, s mindezt egy letisztult, egyszerű vanília ízű, selymes tejszínes – mascarpones krém kíséretében.

Ezeket az ízeket, és hozzávalókat egy hamisítatlan olasz finomság formájában kivitelezem.  Nagyon tetszetős a külseje, mondhatni, figyelemfelkeltő. Ő nem más, mint a Zuccotto.

 Egy helyes történet szerint a firenzei dóm kupolája inspirálta eme desszert megalkotóját…Milyen ötletes!

És persze számomra az is fontos szempont volt, hogy gyorsan és egyszerűen elkészíthető legyen, ne kelljen sokat sasszézni körülötte… Röpke fél óra alatt megalkotható, s 2 óra hűtés után már fogyasztható is.  

HOZZÁVALÓK:

·         kb. 400 g hosszúkás piskóta (néhány szál kimarad)

·         kb. 200-300 ml illatos, muskotályos, édes pezsgő

·         250 g Mascarpone

·         300 ml habtejszín

·         6-8 g kristályos zselatin

·         40-50 g cukor

·         ½ vaníliarúd kikapart belseje

·         1-2 EK kakaópor a leszórásához, díszítéséhez

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       Kibélelünk egy csinos tálat – egy kupola fazonút -folpackkal.

2.       A piskótákat gyors mozdulattal megmártjuk a pezsgőfürdőben - ne hagyjuk, hogy teljesen elázzanak, csak a külső rétegük igya magába kicsit a nemes nedüt, és egymás mellé rakva őket kibéleljük velük a tálunkat.

3.       200 ml tejszínt és a Mascarponet alaposan elkeverjük, mondjuk robotgéppel.

4.       A maradék 100 ml tejszínbe belekeverjük a cukrot és a fél vaníliarudunk kikapart belsejét, és állandó kevergetés mellett felforrósítjuk, ügyeljünk, hogy a cukor elolvadjon.

5.       Ehhez hozzáadjuk a zselatint, és alaposan elkeverjük. A zselatinkristályoknak fel kell olvadniuk, mind egy szemig.

6.       A zselatinos masszát hozzáöntjük a Mascarpones elegyhez, és elkeverünk mindent.

7.       Az így kapott finom, fehér, vaníliától illatozó, krémes masszánkat beleöntjük a piskótával bélelt tálba, várunk 5-10 percet, amíg a zselatinos massza kötni kezd, majd a tetejére, amolyan zárásképpen, ismét pezsgőben áztatott piskótákat sorakoztatunk, akár 2 rétegben is.

8.       Az egészet letakarjuk folpackkal, lefedjük egy tányérral, és valamiféle nehezéket pakolunk rá, hogy  a piskóták, a pezsgő és a krém közelebbi barátságba kerüljenek egymással, s ízeiket, zamataikat adják át egymásnak.

9.       2-3 órára hűtőbe tesszük  a finomságunkat.

10.   Ha eljött az ideje, egy szépséges tálra tesszük, levesszük róla a kupolát… akarom mondani: a tálat, eltávolítjuk, a folpackot és elénk tárul a gyönyörű remekmű. Csodálatos!

11.   Szórjuk meg a csupasz, pezsgőtől ittas piskótákat egy kis kesernyés kakaóporral, majd vágjunk egy szép szeletet.

A vanília és a tejszín lágy ízeit a pezsgő muskotályos illata teszi teljesebbé, ugyanakkor az alkohol egy kis pikantériát ad hozzá. Egészségünkre!

Cannelloni - a csöves tészták nagyágyúja

Szeretek böngészni az élelmiszerboltokban, mert olyan jó ráakadni valami újdonságra, felfedezni valami nem szokványosat...Az első találkozásom a canellonival is egy ilyen böngésző, bolti körút folyamán történt,réges-régen, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Felkeltette az érdeklődésemet: Hát ezzel a tésztából készült ágyúcsővel meg mit lehet kezdeni??? Szemezgettem vele, aztán úgy döntöttem, hogy mindenképpen  hazaviszem a drágákat. Ha máshol nem is, legalább a spájzpolcomon  nagyon jó helyük lesz! Aztán majd meglátjuk!

És igen! Annyi finomsággal meg lehet tölteni őket. Mutatósak natúr, főzetlen állapotban is, de megtöltve nemcsak szépek, hanem finomak is!

Jöjjön egy a sok kedvenc közül, a:

Ricottás - spenótos cannelloni

HOZZÁVALÓK:

·         kb. 18-20 db cannelloni

A TÖLTELÉK:

·         250-300g forrázott, apróra vágott spenótlevél (lehet fagyasztottat is használni)

·         250 -300g ricotta

·         1 egész tojás

·         só

·         fokhagyma

A SUGO SZÓSZHOZ:

·         500 ml paradicsomszósz

·         1 fej vöröshagyma apróra vágva

·         1-2 gerezd fokhagyma zúzva

·         só, bors

·         1 EK szárított bazsalikom, ha van friss, az még jobb

·         1 TK szárított oregánó

A BESAMEL MÁRTÁSHOZ:

·         10 g vaj

·         2 EK olíva olaj

·          25 g simaliszt (búza- vagy zabpehelyliszt)

·         600 ml tej

·         2 csipetnyi só (ne legyen túl sós)

·         csipetnyi szerecsendió

200 g reszelt sajt – a tetejére

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       Először készítsük el a besamel mártást:

  - Megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az olívaolajat, hevítjük.

  - Ehhez hozzáadjuk a lisztet, hagyjuk, hogy átforrósodjon,kevergetjük, erre jöhet a só és a szerecsendió.

  -Végül felöntjük a tejjel, jól elkeverjük, és állandó keverés mellett hagyjuk, míg a hő hatására besűrűsödik.

 - Ha túl sűrű (nem önthető) a massza, hígítsuk pici tejjel!

2.       Készítsük elő a spenótos tölteléket!

 - A megmosott spenótleveleket tegyük egy szűrőbe, és öntsük le enyhén sós, forró vízzel. Ettől összeesnek a levelek.

  - Hagyjuk, hogy a víz lecsepegjen róluk, hűljenek kicsit.

  - Ha már kihűltek, vágjuk őket vékony, 2-3 mm-es csíkokra.

 - A spenótot keverjük össze a ricottával, tojással, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint és ne feledkezzünk meg a zúzott fokhagymáról sem.

3.       A következő lépésben készítsük el a sugo /paradicsomszószt!

  - Egy serpenyőben hevítsünk olajat, futtassuk meg rajta az  apróravágott hagymát és fokhagymát.

   - Öntsük nyakon paradicsomlével, fűszerezzük, sózzuk. Hagyjuk egyet forrni.

4.       Ha már ilyen szépen elkészültünk a mártásokkal és a töltelékkel, akkor rakjuk össze őket.

  - Megtöltjük a csövecskéket. Tehetjük ezt mokkáskanállal-ez elég időigényes… Vagy a zacskós - habzsákos verziót is választhatjuk.

  - Egy csinos tepsi aljába beleöntjük a sugo szósz 2/3-át, belefektetjük a töltött cannellonikat, majd az egészet nyakon öntjük a  maradék sugo szósszal és a  besamel mártással, és az egészet megkoronázzuk  sok-sok reszelt sajttal.

  - Kb. 160-180 fokon addig sütjük, amíg a sajt és persze a besamel meg nem pirulnak. Ez kb. 30-40 perc- bár sütője válogatja. 

4Sülés közben a mártások teljesen felpuhítják a kemény kis tészta ágyúcsöveket, az ízek pedig harmonikusan egymásba gabalyodnak.

Érdemes nekifogni, mert nemcsak szépen mutat, hanem mennyeiek az ízei!

Jó étvágyat hozzá!

Gorgonzolás – parmezános rigatoni avagy csőtészta gazdag sajtmártásaban

Ebben a receptben nincs semmi ördöngös. Egyszerűen csak finom: gazdagon sajtos, ízes, krémes,szaftos... isteni. Könnyen és gyorsan elkészül. Ezt nem szabad kihagyni!

A rigatoni egy csőtészta. 

Az olaszoknál, a tésztakirályoknál tucatnyi csőtészta létezik, mindegyiknek megvan a becsületes neve... Mi, nemes egyszerűséggel, csak csőtésztának nevezzük ezeket…pl.  a rigatonit, pennét, cannellonit… Sebaj! Azt viszont tudjuk, hogy a csőtésztát, vagyis a rigatonit azért találták ki, hogy elmerüljön a finom, kényeztető, ízletes mártásokban, és magába igya annak minden ízét és zamatát. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy őt onnan kiemeljük, és megegyük, s közben élvezzük az ízek harmóniáját.

HOZZÁVALÓK:

A sajtmártáshoz:

·         15 g vaj

·         3 EK olivaolaj

·         50 g simaliszt

·         csipetnyi szerecsendió

·         600 ml tej

·         200 ml tejszín

·         só –ízlés szerin

·         100 g parmezán

·         100 g gorgonzola – a dolce (édes)

·         400 g rigatoni tészta

·         A tetejére:2-3 EK prézli, 2-3-EK reszelt parmezán

·         Díszítésnek: feketeerdei (Schwarzwald)sonka pirítva,

·         hagymakarikák pirítva

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       1.Feltesszük a tészta főzővizét, és a mártás készítése közben ügyesen meg is főzzük.

2.       Egy szép nagy serpenyőben (amiben a mártás és a tészta is elférnek majd) elindítjuk a mártást:

3.       Hevítjük az olajat és a vajat, majd rászórjuk a lisztet, kicsit átkeverjük, hagyjuk, hogy picit sisteregjen, zenéljen,de nem kell a lisztet megpirítani.

4.       Ehhez a lisztes-vajas-olajos péphez csipetnyi szerecsendiót és sót adunk, majd folytonos keverés mellett elkeverjük a tejjel és a tejszínnel.

5.       Addig keverjük-kavarjuk, amíg szép sűrű, egynemű mártást kapunk. Ez igazából egy besamel-alap.

6.       Közben megfőztük a tésztát...

7.       A még forró mártásba belekeverjük a lereszelt parmezánt és a darabokra morzsolt gorgonzolát. Addig kevergetjük a mártást, amíg a sajtok teljesen beleolvadnak.

8.       Ebbe a krémes-illatos mártásba – egyenesen a főzővízből –  beleszedjük a tésztát, és segítünk a rigatoni-csövecskéknek elmerülni ebben az ízletes csodában.

Ez már így is ellenállhatatlan. Alig várom, hogy ehessek belőle…

9.       A masszát egy sütőtálba tesszük, a tetejét megszórjuk pici parmezánnal és prézlivel, majd a 200 fokos sütőbe küldjük még 10-15 percre, hogy a teteje szépen megpiruljon.

És végre kész !Na most már tálaljunk!!! A csinos tányérra halmozott, pirult tetejű, de szósszal bőven átitatott rigatonikat megkoronázhatjuk még néhány csík ropogósra sült Schwrzwald sonkával, és édeskésre karamellizált hagymakarikával. Mennyei!

Nem egy fogyókúrás étel, de mértékkel fogyasztva itt-ott azért belefér a menübe… 

Töltött csirkemell olasz módra- Pollo alla Valdostana

Ezt a receptet is Olaszországból hoztam. Mivel szeretjük a csirkemellből készült ételeket, ez is egy újabb jó ötlet a csirkemellrecept - gyűjteménybe. Pofonegyszerű, néhány hozzávalós, ízletes, mutatós, szemnek és a gyomornak is kedves. A Pollo alla Valdostananak  is létezik több elkészítési módja, én azt választottam, amellyel a Ligúr térségben találkoztunk.

HOZZÁVALÓK:

·         4 csirkemellfilé

·         8 szelet Prosciutto vagy Schwarzwald sonka

·         4 szelet Fontina sajt, de mivel ezt nálunk nem sűrűn kapni, a Gouda is tökéletesen megfelel

·         liszt, tojás+pici tej, prézli – a panírozáshoz

·         só

·         olaj

·         vaj

ELKÉSZÍTÉSE:

A csirkemellfiléket hosszában bevágjuk (de ne vágjuk át teljesen, ha lehet...de ha már megtörtént, az sem tragédia). Tehát a bevágott húst szétnyitjuk, enyhén sózzuk

 

...és kiklopfoljuk, magyarán szólva laposra verjük, de fogjuk vissza magunkat, nehogy elszaladjon  velünk a ló...akarom mondani a klopfoló, vigyázzunk, hogy a hússzeletek ki ne szakadjanak! Na igen... már itt jelen van az olasz virtus, a lendület... Félretéve a viccet egy pillanatra - azért kell, hogy a hús finom vékony legyen, mert nem akarjuk, hogy túlságosan domináljon a többi hozzávalóval szemben. Ezután nem marad más hátra, minthogy a szintén elegánsan vékony sonkát és sajtot, aztán megint sonkát ráhelyezzük a csirkemell bal oldali részére, és a jobb oldali, üresen maradt felét ráhajtsuk erre a gondosan elrendezett trióra. 

 

 Igyekezzük úgy rendezni a belevalókat, hogy ne lógjanak ki a hústakaró alól.  Most pedig a szokásos módon panírozzunk (liszt-tojás+tej+pici só -prézli ;) ), és süssük ki őket – ne túl magas hőmérsékleten, mindkét oldalról. Ajánlom ezúttal az olajban sütést...Az olajban olvasszunk fel némi kis vajat ( 200 ml olajhoz kb. 30- 40 g vaj), mert a vaj csodákra képes: isteni finom ízeket  és illatokat csalogat elő, kihozza mindenből a maximumot ...

 

A  csirkehús- , sonka- és sajtrétegek váltakozása színessé és ízletessé teszi ezt a fogást, és ha a rétegeket sikerül megfelelően vékonyra készítenünk, egy elegáns és tetszetős falatot tudunk varázsolni az asztalra egy könnyű és friss saláta, na meg egy pohár jóféle borocska társaságában.

 

Gnocchi

Sokszor ettem már gnocchit /nyokki/ több helyen. A mi krumplinudlinkhoz áll a legközelebb, ami a hozzávalókat illeti. A nudlit mifelénk édesen esszük – cukorral mákosan, pirított prézlivel..., a gnocchi meg javarészt sósan arat sikereket: könnyed gombás-tejszínesen, paradicsomos-bazsalikomos-parmezánosan, gorgonzolás-tejszínes mártással...

 

 

 A legfinomabb ,a legegyszerűbb, ízeiben legletisztultabb gnocchit – a dobogósat -  azonban idén nyáron volt szerencsém megkóstolni és megenni... amelyet a drága olasz Mamma készített  Biancadeban.  Ez egy egyszerű vajas-zsályás variáció volt parmezánnal a tetején. Azok az ízek, a tészta lágysága, szaftossága! Nem lehet szavakkal pontosan leírni…Akkor és ott eldöntöttem, hogy  én bizony elkérem a receptet, nekem ez kell, enélkül haza nem megyünk! Ezt otthon is el szeretném készíteni! A Mamma receptjét a lánya tolmácsolta nekem, angol-olasz keveréknyelven. Elárulta az elkészítés módját, a ’titkos’ hozzávalókat,  amelyek roppant egyszerűek, s mikor az arányokra kérdeztem, azt mondta, hogy azt ki kell tapasztalni!...Igen, erre a válaszra számítottam. Teljesen igaza van a Mammának, viszont látva őt és kóstolva a főztjét én még annyit tennék hozzá, hogy kell egy kis szenvedély is!

Szóval hazajöttünk, és kisvártatva nekifogtam a gnocchi elkészítésének, kicsit tanulmányozgattam az arányokat és a következőkre jutottam:

HOZZÁVALÓK:

A gnocchihoz

·         500 g főtt krumpli (amolyan lisztes fajtájú)

·         170g simaliszt – a legeslegsimább + 30g a deszka lisztezéséhez

·         2 egész tojás

·         1KK só

A ’mártáshoz’

·         50 g teavaj

·         2-3 levélke friss zsálya

·         néhány kanál reszelt pecorino vagy parmezán - a tetejére

ELKÉSZÍTÉSE:

Először is egy nagyobb fazékban feltesszük a gnocchi főzővizét,

melyet ne felejtsünk el megsózni. A főtt krumplit jól áttörjük, vagy krumplinyomón pürésítjük, és mikor még langyos, hozzáadjuk a lisztet és a tojásokat. Szépen összedolgozzuk a hozzávalókat.Lehet, hogy szokatlanul lágy tésztát kapunk, de ez ne riasszon meg bennünket, mert ettől lesz a végeredmény is lágy. Minél több lisztet adunk hozzá, annál keményebb, ruganyosabb lesz. Ne feledjük, nekünk a lágyabb változat kell, ami majdnem elolvad a szánkban.

A tésztából  kis darabokat vágunk le, és lisztezett deszkán - ez sokat segít a lágy tészta kezelésében - 1,5 cm átmérőjű hengerkét formázunk belőle, és 1-1,5 cm-es darabkákra vágjuk. Van, aki még villával cifrázza őket - lehet, de egyáltalán nem szükséges.

Mielőtt kifőznénk őket, olvasszuk fel  egy serpenyőben a vajat a néhány zsályalevéllel, hogy legyen mibe beleszedni a kis aranyoskákat.

Ha forr a főzővíz, érzéssel küldjük bele a gnocchikat. Pillanatok alatt a felszínre úsznak, ami azt jelenti, hogy készen állnak a következő lépésre- fejest kívánnak ugrani az olvasztott vajba. Ha már mindenki a vajban fürdik, egy kis főzővizet is löttyinthetünk rájuk, hogy megfelelően szaftosak maradjanak. Jól hempergessük, görgessük meg őket a serpenyőben, hogy egy porcikájuk se maradjon vaj nélkül.

És nem marad más hátra, hogy kitálaljuk őket, meghintsük egy kis karakteres parmezánnal és dúskáljunk ezekben a kiváló ízekben és a kényeztetően lágy tésztában!

Jó étvágyat!

 

Mini Gastro-Giro d’Italia

Az olasz ételek világbajnokok -  világszerte ismertek és kedveltek.  A pizza és a pasta sok helyre ‚eljutottak‘ , mondhatni bejárták a világot. Szerte a világon készítenek olasz specialitásokat vagy legalábbis kísérletet tesznek rá kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont, ha Olaszországban járunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy valódi olasz ízeket kóstolunk.

Idén nyáron ebben a szerencsében volt részünk. Bebarangoltuk az olasz csizma egy kis részét - északon, sokfele jártunk, sokat láttunk, és nagyon-nagyon finomakat ettünk. Én pedig igyekeztem megörökíteni mindent, beleértve a legfinomabb fogásokat is, hogy haza tudjak hozni egy kis olaszos ízvilágot, fortélyokat, ötleteket a hétköznapokba.

Sok ételt megismertem és megkedveltem, és újraértelmeztem...

A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék meg:  Sgroppino, a zsályás-vajas gnocchi, a lazacos-tejszínes mártásos sedani, az olivás focaccia, lasagne, valdostane

 

 

a pizzák – a töltött calzone,

 

 a friss zöldségek,saláták,

 

a péksütemények, a cannoli siciliana és az apolline alla nocciola...

 

és a csodás olívaolajról sem feledkezzek meg.

 

 

Sgroppino

Kezdeném a sort ezzel a poharas desszerttel, a Sgroppinoval, mely főként Velencében és környékén nagyon jellemző, hűs és könnyed. Méltó zárása egy többfogásos ebédnek vagy vacsorának.

Hozzávalók:

·         személyenként 1 gombóc citromos fagylalt

·         néhány kanálka félédes/édes fehér pezsgő vagy fehérbor

·         egy gyűszűnyi vodka vagy Grappa

Ezeket a kellemes hozzávalókat összevegyítjük, kikeverjük. Tetszés szerinti talpas poharakba töltjük...és ennyi.

 Ugye, milyen egyszerű?!

Egészségünkre! ;)

Mozzarellás saláta

Variációk salátára 1.

   Mozzarellás saláta ...avagy egy nagyon könnyed Caprese, ahogy én készítem. Elkészítése roppant egyszerű; friss, ízletes, kimondottan gyomor- és emésztéskímélő étel.

HOZZÁVALÓK (2  adaghoz):

·         180-200 g salátaalap – jégsaláta, ruccola, madársaláta, lollo, radicchio vagy fejes saláta ízlés szerinti keveréke; ha nincs kedvünk külön-külön összeszedegetni és feldolgozni ezeket a salátafajtákat, akkor vehetünk konyhakész, zacskózott keveréket is.

·         2 paradicsom tetszés szerint szeletelve, karikázva vagy darabolva

·         2 x 100 g mozzarella darabokra tépve, lehet szeletelni is

·         1 szál újhagyma vékonyra karikázva, vagy lilahagyma

·         bazsalikom - friss (4-8 levél) vagy szárított ( 2 teáskanál)

·         10-20 szem olivabogyó - zöld vagy fekete, ki mit kedvel

·         2-4 evőkanál pesztó

·         balzsamecet

ELKÉSZÍTÉSE:

Alapos mosás után a jégsalátát, radicchiot vagy a fejes salásátát csíkokra vágjuk vagy feltépkedjük, összekeverjük a madársalátával, ruccolával... Én ilyen salátaalapból mindig többet készítek, és ételtárolóban a hűtőben ez így 1-2 napig elvan, arra az esetre, ha gyorsan valami könnyű salit akarok összedobni...és nálam ez elég gyakran előfordul.

Ha megvan az alap, tányérra halmozzuk. Rápakoljuk a paradicsomot, mozzarellát, hagymát, olibogyót (- ahogy a lányaim kisebb korukban elnevezték). Megszórjuk bazsalikommal, csepegtetünk rá balzsamecetet, ÉS bátran megcsepegtetjük PESZTÓVAL is. A pesztó ennél a salátánál kulcsfontosságú, mert ez ad a zsenge salátaleveknek és a nem túl erőteljes ízű mozzarellának ÍZT.

Ehetünk hozzá friss, ropogós magos zsömlét vagy akár lágy fehérkenyeret.

Ugye, milyen egyszerű!?