Brownie avagy Barnácska a tengerentúli Chicagóból

Puha, szaftos, mondhatni ragacsos, nagyon csokis, nagyon tömény, nagyon finom: ő a Brownie Amerikából.

Habár 1893-ban született meg a chicagói Palmer hotelben, egyáltalán nem mondható öregecskének, nem járt el fölötte az idő, sőt mondhatjuk, hogy egyre szebb, jobb és csábítóbb lett. Óriási népszerűségnek örvend, s aki egyszer megkóstolja, soha nem feledi, a rabjává válik.

HOZZÁVALÓK:

·         145g teavaj

·         2 egész tojás

·         250g kristálycukor

·         80g kakaópor

·         2 csipetnyi só

·         1 MK vanília aroma vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje

·         65g liszt

·         75g dióbél

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A teavajat olvasszuk meg mikrohullámú sütőben, s ha langyosra hűlt, adjuk hozzá a tojásokat, villával habarítsuk őket egymásba.

2.       Keverjük össze a száraz hozzávalókat: a cukrot, lisztet, kakaóport, sót, és a durvára vágott diót is. Ezt a sok mindent laza mozdulatokkal, fakanállal dolgozzuk össze. A precíz háziasszonyok ezt olvasva biztos felszisszennek, hogy ugyan már, hogy lehet ilyen slendrián módra keverni!? Igen lehet, sőt ez kell a Brownie-nak, mert ha túlkeverjük, túldolgozzuk a tésztáját, akkor bizony gumis állagú lesz.

3.       Ha a hozzávalók összeállnak, a keverékünket egy kb. 20x30-as, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, az az ideális, ha kb. 1,5 cm vastagságúra terítjük ki.

4.        160-170 fokra előmelegített sütőbe küldjük.

5.       25-30 percig, vagy tűpróbáig sütjük. Ez ugyebár sütőfüggő. A cél az, hogy a sütink ne legyen sem nyers, sem túl száraz. A kettő közti, ragacsosabb állag a tökéletes. A sütést akkor kell befejezni, amikor még nyersnek tűnik. Azért kell egy kicsit korábban kivenni a sütőből, mert a tészta még egy ideig készül a szabad levegőn is. Ezt a pontot igyekezzünk eltalálni!

Önmagában is mennyei. De fokozhatjuk még lágy vaníliafagyival vagy enyhén savanykás  erdeigyümölcs-öntettel.

Mézes - diós kocka

Egy kedves kolléganőm készítette egyszer nekünk ezt a finomságot, tőle van ez a recept. Nagyon hálás vagyok érte, mert csodálatos ez a kis sütikocka: a puha, mézes, rumtól illatozó lapok közrefogják a lágy, vaníliás krémet, melyet egy ropogós, mézes-diós réteg koronáz. 

HOZZÁVALÓK

TÉSZTA:

·         500 g simaliszt

·         2TK szódabikarbóna

·         200 g porcukor

·         2 egész tojás

·         200 g vaj

·         2EK méz

·         2 EK tej

·         100 ml rum – a már megsült tésztalap ízesítésére

DIÓRÉTEG:

·         300-350 g durvára, negyedekre vágott dió

·         120 g vaj

·         80 g porcukor

·         3 EK méz

KRÉM:

·         250 g vaj

·         1 csomag vaníliacukor

·         300 ml tej

·         1 és ½ EK simaliszt

·         1 és ½ EK Solamyl

·         100 g kristálycukor

ELKÉSZÍTÉSE:

Először a tésztalapokat készítjük el:

1.       Egy tálban összekeverjük a lisztet a cukorral és a szódabikarbónával.

2.       Ehhez hozzáadjuk a tojások, a méz, a tej és a puha vaj keverékét, majd összedolgozzuk, összegyúrjuk a masszát.

3.       Ha szépen összeállt a tészta, az így kapott cipócskát két részre osztjuk, mindkét részt kisodorjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikbe simítjuk.

4.       Az egyik lapot azonnal, 170 fokra előmelegített sütőbe küldjük, és 15 percig sütjük.

Ez idő alatt elkészítjük a dióréteget:

5. A durvára vágott diót a vajjal, a cukorral és a mézzel egy serpenyőben jól összemelegítjük. Ezt, a még forró masszát a másik, tepsiben heverő, még nyers tésztalapra rendezzük úgy, hogy szépen befedje azt.

6.       Ezt is, ugyanúgy, mint az előző lapot, 170 fokon sütjük 15 percig. Ha van légkeveréses sütőnk, meg tudjuk sütni mindkét lapot egyszerre.

7.       Ha megsültek, hagyjuk őket kihűlni

…és nekifogunk elkészíteni a finom vaníliás krémet:

8.       A puha vajat kikeverjük a vaníliacukorral.

9.       A tejben alaposan elkeverjük a lisztet, Solamylt és a cukrot, majd folytonos keverés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Hűlni hagyjuk.

10.   Ha kihűlt, összekeverjük a vajas- vaníliás keverékünkkel, és kész is a krém.

11.   Most már minden készen áll arra, hogy befejezzük az alkotásunkat:

12.   A dió nélküli, sima lap lesz az alsó réteg, melyet megcsepegtetünk a 100 ml rummal, erre rákenjük a vajas- vaníliás lágy krémet, majd megkoronázzuk a pirult diótól és méztől illatozó lappal.

13.   Pár órára hűtőbe küldjük, hogy ezek az isteni illatok és ízek összeérjenek, és a tésztalapok meglágyuljanak, és csak a dió ropogjon a tetején ( ne a tésztalap).

14.   A pihentetés után tetszés szerinti kockákra vágjuk.

Igaz, hogy nem az egyszerű kategóriás sütik egyike, de mindenképpen érdemes kipróbálni. Megéri!

Gnocchi

Sokszor ettem már gnocchit /nyokki/ több helyen. A mi krumplinudlinkhoz áll a legközelebb, ami a hozzávalókat illeti. A nudlit mifelénk édesen esszük – cukorral mákosan, pirított prézlivel..., a gnocchi meg javarészt sósan arat sikereket: könnyed gombás-tejszínesen, paradicsomos-bazsalikomos-parmezánosan, gorgonzolás-tejszínes mártással...

 

 

 A legfinomabb ,a legegyszerűbb, ízeiben legletisztultabb gnocchit – a dobogósat -  azonban idén nyáron volt szerencsém megkóstolni és megenni... amelyet a drága olasz Mamma készített  Biancadeban.  Ez egy egyszerű vajas-zsályás variáció volt parmezánnal a tetején. Azok az ízek, a tészta lágysága, szaftossága! Nem lehet szavakkal pontosan leírni…Akkor és ott eldöntöttem, hogy  én bizony elkérem a receptet, nekem ez kell, enélkül haza nem megyünk! Ezt otthon is el szeretném készíteni! A Mamma receptjét a lánya tolmácsolta nekem, angol-olasz keveréknyelven. Elárulta az elkészítés módját, a ’titkos’ hozzávalókat,  amelyek roppant egyszerűek, s mikor az arányokra kérdeztem, azt mondta, hogy azt ki kell tapasztalni!...Igen, erre a válaszra számítottam. Teljesen igaza van a Mammának, viszont látva őt és kóstolva a főztjét én még annyit tennék hozzá, hogy kell egy kis szenvedély is!

Szóval hazajöttünk, és kisvártatva nekifogtam a gnocchi elkészítésének, kicsit tanulmányozgattam az arányokat és a következőkre jutottam:

HOZZÁVALÓK:

A gnocchihoz

·         500 g főtt krumpli (amolyan lisztes fajtájú)

·         170g simaliszt – a legeslegsimább + 30g a deszka lisztezéséhez

·         2 egész tojás

·         1KK só

A ’mártáshoz’

·         50 g teavaj

·         2-3 levélke friss zsálya

·         néhány kanál reszelt pecorino vagy parmezán - a tetejére

ELKÉSZÍTÉSE:

Először is egy nagyobb fazékban feltesszük a gnocchi főzővizét,

melyet ne felejtsünk el megsózni. A főtt krumplit jól áttörjük, vagy krumplinyomón pürésítjük, és mikor még langyos, hozzáadjuk a lisztet és a tojásokat. Szépen összedolgozzuk a hozzávalókat.Lehet, hogy szokatlanul lágy tésztát kapunk, de ez ne riasszon meg bennünket, mert ettől lesz a végeredmény is lágy. Minél több lisztet adunk hozzá, annál keményebb, ruganyosabb lesz. Ne feledjük, nekünk a lágyabb változat kell, ami majdnem elolvad a szánkban.

A tésztából  kis darabokat vágunk le, és lisztezett deszkán - ez sokat segít a lágy tészta kezelésében - 1,5 cm átmérőjű hengerkét formázunk belőle, és 1-1,5 cm-es darabkákra vágjuk. Van, aki még villával cifrázza őket - lehet, de egyáltalán nem szükséges.

Mielőtt kifőznénk őket, olvasszuk fel  egy serpenyőben a vajat a néhány zsályalevéllel, hogy legyen mibe beleszedni a kis aranyoskákat.

Ha forr a főzővíz, érzéssel küldjük bele a gnocchikat. Pillanatok alatt a felszínre úsznak, ami azt jelenti, hogy készen állnak a következő lépésre- fejest kívánnak ugrani az olvasztott vajba. Ha már mindenki a vajban fürdik, egy kis főzővizet is löttyinthetünk rájuk, hogy megfelelően szaftosak maradjanak. Jól hempergessük, görgessük meg őket a serpenyőben, hogy egy porcikájuk se maradjon vaj nélkül.

És nem marad más hátra, hogy kitálaljuk őket, meghintsük egy kis karakteres parmezánnal és dúskáljunk ezekben a kiváló ízekben és a kényeztetően lágy tésztában!

Jó étvágyat!