Olvadozó camembert ropogós levelestészta-batyuban...röpke fél óra alatt

Azzal kezdődött a történet, hogy anyu mesélte, mit látott néhány hete a tévében... leírta, és én meg kerestem képeket a neten... és ezeket látva ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy elkészítsem.  Nem másról van ám szó, mint a camembertről, ráadásul roppanós leveles tésztában...

 

 

Ott illatozott csalogatóan egy rusztikus tányéron néhány szál kócos kis ruccola, lilás, fodros lollo, friss –roppanós jégsaláta, néhány szem koktélparadicsom, s pár csíkra tépett grillpaprika társaságában... Nem maradt  más hátra, minthogy a késemmel óvatos mozdulattal egy bemetszést ejtsek a ropogós, aranysárgára sült levelestészta-kérgen, hogy ezzel szabad folyást engedjek az olvadozó, lassú,  lágyan lusta sajtlávának. Megkóstoltam... ez valami mennyei!

Próbáld ki, és élvezd a pillanatot ...na és persze az ízeket!

HOZZÁVALÓK:

·         személyenként 1db camembert,

·         annyi leveles tészta, hogy ezt befedje (nagyjából  1 csomag nyújtott levestészta elég két 12cm átmérőjű sajthoz)´

 

·         köretnek friss salátalevelek kavalkádja + egy kis tartármártás

Tudom...sőt személyesen is  ismerek olyat, aki a camembert-t nem szereti .Igen, van aki nem kedveli a karakteres ízű és illatú sajtokat. Annak tudom ajánlani a mozzarellás verziót.

 

Arra ügyeljünk, hogy a levelestészta-batyut jól zárjuk le, mert az olvadó sajt utat találva magának bármilyen kis résen kifolyik. Mivel ugye a mozzarella nem túl ízes, pici fokhagymaport és sót szórjunk rá vagy pesztóval is ízesíthetjük, úgy bugyoláljuk be...

Mmmmmennyei! Élmény a szemnek, az orrnak és persze az ízlelésnek is!

Csilisbab...20 perces

Munkából hazaérsz. Fáradt vagy. Éhes a banda. Mit is főzzél?...Hát csilisbabot, röpke 20 perc alatt!!!

Ez a kiadós egytálétel annyira gyorsan készül, hogy amikor kíváncsiságból lemértem, mennyi idő alatt sikerült összedobnom, bizony, magam is meglepődtem...

Munkából hazafele jövet a pirosnál várakoztam...  az autó órájára pillantottam, 15:03-at mutatott . Átgondoltam, mit is főzök majd, ha hazaértem…: Igen, csilisbab lesz! Minden hozzávaló van otthon. Itt-ott-amott. Fejben már össze is készítettem mindent. Közben zöldre váltott, irány haza. Hipp-hopp, otthon is voltam. Nekifogtam a főzésnek…A lényeg, hogy  fél négy után pár perccel már el is készült az illatos, kiadós, laktató, gyors, finom csilisbab.

 

HOZZÁVALÓK:

kb. 4 személyre.

·         500 g darált marhahús

·         2 fej apróra vágott vöröshagyma

·         2 gerezd foghagyma zúzva

·         2 -3 EK olaj

·         1 EK római kömény

·         1 EK őrölt (édes)paprika

·         só, bors ízlés szerint

·         őrölt csilipaprika ízlés szerint- tudom, hogy erről kapta a nevét, de ha valaki nem szereti a csípőset, ezt ki is hagyhatja, így is annyi íz van benne, nagyon finom. Vagy ésszerű esetleg az, hogy mindenki saját, tányérba szedett adagját paprikázza fel…

·         500 ml paradicsomsűrítmény

·         2 db babkonzerv

·         1 kukoricakonzerv

ELKÉSZÍTÉSE:

A hagymát és a foghagymát megdinszteljük a forró olajon. Hozzáadjuk a darált marhahúst, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a római köményt meg az őrölt pirospaprikát, majd jól elkeverjük a fűszereket. Ez a keverés-kavarás  pár percig tart, amíg a hús át nem sül. Ezután nyakon öntjük a paradicsommal, elkeverjük, hozzáadjuk a babot és a kukoricát, megint keverünk-kavarunk, kóstolunk, esetleg még finomíthatunk az ízeken, hagyjuk egyet rottyanni, és… és kész is!!!

Tálaljuk, pici reszelt sajttal is megszórhatjuk.

Ropogós friss kenyérrel, tortillával, lepénnyel, lángossal vagy csak úgy önmagában fogyasszuk! Kiadós, ízletes, és nagyon gyors!

Torta di Modena - az illatozó, csordultig csokis finomság

Ha valaki szereti a kellemes illatú, csokoládés-mandulás történeteket, az biztosan örömét leli ebben a süticsodában. Ezt a sütit állítólag azért találták ki, hogy illatával csalogassa és csábítsa a népet, boldogságot és mosolyt varázsolva az arcukra. És ez milyen igaz! Ennek a sütinek lelke van, illata van, jól is néz ki, gyorsan elkészíthető….JA, és nagyon finom!

Én egy képen pillantottam, meg… és amiért első látásra megnyerte a tetszésemet, az az, hogy szemmel láthatóan csordultig van csokival… És úgy döntöttem , hogy szeretnék közelebbről is megismerkedni vele.

Nos, az eredeti recept - mint minden sikersüti – ugyebár hétpecsétes titok volt, aztán valaki csak elárulta ezt a titkot, és milyen jól tette. Több forrásban is utánanéztem, és mindegyik szinte grammra pontosan a következőket írja le:

HOZZÁVALÓK:

·         250 g főzőcsokoládé, 52 %-os vagy még töményebb

·         80 g vaj

·         4 tojás

·         4EK cukor/ 3-4 EK Eritrit

·         100g őrölt mandula

·         1 MK sütőpor

·         2 EK neszkávé-nagyon karakteressé teszi, kissé kesernyés ízt ad; és el is hagyható -így viszont jobban egymásba simulnak az ízek

·         csipetnyi só

·         pár csepp ecet

ELÉSZÍTÉSE:

A csodás csokoládét darabokra törjük és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, és hozzákeverjük a darabokra vágott vajat.

A tojások fehérjéből a csipetnyi só és pár csepp ecet hozzáadásával habot verünk, és menet közben hozzáadjuk kanalanként a cukrot vagy az eritritet. Ha kemény már a hab, mehetnek bele egyenként a tojássárgák, aztán – kanalanként- a mandula és a sütőpor, és a kávé is. Óvatosan bánjunk vele, nehogy összetörjük a habot. Ezután jön az olvadt csoki és vaj elegye, melyet lassú tempóban csorgatunk a habhoz, folytonos, óvatos keveréssel. A csokoládét teljesen össze kell vegyíteni a habbal. Ez a massza már most pazarul néz ki, és az illata… Na de haladjunk, kérem!

A sütőt beizzítjuk kb. 150 fokra. Egy kb. 25x40-es tepsit vagy egy 26-os tortaformát kibélelünk sütőpapírral, és a minőségi csokoládétól majd kicsattanó masszát beleöntjük, és elegyengetjük, majd a sütőbe küldjük kb. 30-40 percre (ez persze sütőfüggő), de tűpróbáig mindenképpen.

Ha megsült, alig lehet kivárni a pillanatot, hogy már ehessünk belőle. Kívül kissé roppanós, belül lágy.

Kínálhatunk hozzá erdei gyümölcsöt, málnát, epret, lekvárt, vaníliafagyit… ami csak tetszik.

Én kicsit továbbszőttem a tortácska történetét… Megkentem a tetejét 250g mascarpone és 50g olvasztott fehér csokoládé keverékével, és pár friss málnaszemet ültettem a krémre… ;)

Annyit mondhatok, hogy ha gyorsan valami finomat szeretnénk, akkor ez az!

Káposztalepény

Ez egy roppant szerény étel. A recept van vagy húszéves. Azért szeretem, mert kevés hozzávalóból, egyszerűen,gyorsan el lehet készíteni. Főszereplője a savanyú káposzta. Hús nélküli étek, ám mégis karakteres.

Kiválóan illik egy  ízes, tejszínes gombakrémleveshez, és ha egy pohárka jóféle fehérbort is kortyolunk hozzá…naggggyon fincsi!

HOZZÁVALÓK:

·         700 g  savanyú káposzta

·         1 egész tojás

·         100 ml tej

·         50 ml olaj

·         annyi liszt, amennyit felvesz (kb. 4-6 EK, én zabpehelylisztet használok, de lehet bármilyen)

·         pici őrölt bors- ízlés szerint, de el is hagyható

·         1 TK sütőpor

·         A tetejére: 10 g olvasztott vaj+1 gerezd fokhagyma zúzva

ELKÉSZÍTÉSE:

A savanyú káposztát enyhén kinyomkodjuk, hogy ne legyen túl leves, és apróbbra vágjuk. Hozzáadjuk a nedves hozzávalókat, vagyis: a tojást, tejet és olajat. Ehhez jön a liszt és a sütőpor.  Jól elkeverünk  minden hozzávalót.

Egy 30x 40-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, és ebbe kanalazzuk a masszát, majd beküldjük a 150 fokra előmelegített sütőbe és kb. 35-40 percig sütjük. Amíg sül, megolvasztjuk a vajat és jól elkeverjük benne a zúzott fokhagymát. Ha megsült a lepényke,  a tetejét beecseteljük a fokhagymás vajjal . Finom illatok, karakteres ízek, melyeket meglágyít a krémleves tejszínje, és az egészet kellemesen lezárja egy könnyű fehérbor.

Chia – a bajnokok eledele

Azt mondják az írások, hogy bizony már a régi azték és maja harcosok is tudták, mitől lesz erejük egész nap menetelni, harcolni és esetleg csatát nyerni... Ez nem más, mint a chia (ejtsd: csia), magyarul az azték zsálya. Naponta három evőkanálnyi szárított chiamag elegendő energiát ad ahhoz, hogy 24 órán át talpon maradjunk. Hát én ezt még nem próbáltam, de lehet benne valami. A maják és az aztékok ezt nagyon tudták.

 A modern tudomány viszont elemezte ezeket az apró, de ütős magvacskákat, és kiderítette, milyen sok hasznos anyagot tartalmaznak: rostokban, fehérjében, omega 3,6,9 zsírsavakban, ásványi anyagokban, B1 és B3 vitaminokban, valamint antioxidánsokban is gazdag. Egyszóval egészséges. 100 gramm 330 kcal, és a napi ajánlott mennyiség az 3 evőkanálnyi, vagyis kb. 20 g. Bioboltban kapható. És hogyan is fogyasszuk?

Én pudingot készítek belőle. Van egy semmihez sem hasonlítható, jellegzetes íze, ami nem rossz.

Hogy is készül a puding? Nincs főzés ám! Roppant egyszerű:

HOZZÁVALÓK:

• ·         20 g chiamag
• ·         150 ml folyadék: mandula-, kókusz-, szója- vagy akár        bocitej,sőt, van, aki vízzel készíti
• ·         méz vagy eritrit ízlés szerint – én el szoktam hagyni, mert gyümölccsel esszük, és abban van elég édes íz

ELKÉSZÍTÉSE:

A magvacskákat egy helyes pohárkában összekeverjük a tejjel, jól elkeverjük őket, akár többször is, mert hajlamosak leülepedni a pohár aljára. Ezután következik a pihentetés. 15 perc alatt hihetetlen folyamatok mennek végbe a kis pohárban: a magvak teleszívják magukat, és kocsonyás állagúvá változtatják az  őket körülvevő folyadékot. Tejhabbal, mézzel, gyümölccsel tarkítva nagyon fincsi kis reggeli vagy desszert válhat belőle!

Egészségünkre!

Rakott káposzta

Van, aki tölti, van, aki rakja, van, aki levest...Ahány ház, annyi módi. Én most rakom... a rétegeket. Ez kérem finom hidegen, melegen, melegítve talán még jobb is , mert az ízek jobban összeérnek! Igazi téli kaja!

Az eredeti receptet apukám szerezte a drága Bandi bácsitól, az egyik haverjától, aki a rakottkáposzta-készítés nagymestere volt. És apu, miután megkóstolta ezt a finomságot, úgy döntött, hogy ezt a receptet fel kell venni a családi gyűjteménybe. Elkérte a KNOW HOW-t. Emlékszem a történelmi pillanatra, mikor egy szombat délután hazahozta a kézzel írott cetlit...Tehát ez egy igazi pasis recept volt, amit nekem sikerült rendesen átkölteni.

HOZZÁVALÓK:

·         700 g savanyú káposzta

·         600 g csirkemell kisebb (1-2cm-es) kockákra vágva

·         500 g sovány, füstölt karaj  darálva

·         200 g rizs

·         1 nagyobb fej vöröshagyma apróra vágva

·         2 gerezd fokhagyma apróra

·         szegfűbors

·         feketebors

·         őrölt kömény

·         1-2 EK őrölt pirospaprika

·         1-2 szál szárazkolbász

·         500 ml tejföl vagy joghurt

·          1-2 EK olaj

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Ez az étel nem öt perc alatt készül el. De az elkészítésére fordított idő és energia hatványozottan megtérül, mert nagyon finom. Minden réteg egy rövid, vidám kis történet!

Első: A csirkemellből pörköltet kell készítenünk,amit pépesíteni kell.

Kezdő háziasszonyoknak röviden vázolom, hogy hogyan. Olajat hevítünk, megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a csirkemell kockákat, sót, foghagymát, pirospaprikát, borsot, kaver-kavar, pici vizet löttyintünk hozzá, és fedő alatt puhára főzzük. Hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk vagy pépesítjük.

Második: A rizst megfőzzük. Van egy roppant egyszerű módszer. A 200 g rizst, miután jól átmostuk, 450 -500 ml hideg vízben feltesszük főni. Meg-meg keverjük , és forráspontig hevítjük, és igazából hagyjuk, hogy 3 percig nyugalmasan forrdogáljon. Ezután lekapcsoljuk alatta a hőt, sózzuk, egy kis olajat öntünk hozzá, letakarjuk, és kb. 15 percig állni hagyjuk. Ezalatt megpuhul, és kész is!

Harmadik: a füstölt húst megdaráljuk, ha nem darálva vásároltuk, és a kolbászt felkarikázzuk.

A negyedik lépés, illetve történet maga a rétegezés. Törekedjünk arra, hogy a rétegeket szépen, egyenletesen rendezzük el a tepsiben. Szóval először beolajozunk egy 25x35-ös tepsit. A savanyú káposztával alapozunk,elsőnek ezt pakoljuk a tepsi aljára, erre jöhet a darált, füstölt husi. Hogy esztétikailag is megfeleljen, most jöjjön egy világos, azaz inkább fehér réteg - a rizs, a rizsre a pépes csirkemellpörköltet kanalazzuk rá, melyet elegánsan tejföllel borítunk be, és a tejfölös rétegre rendezzük a kolbászkarikákat. És most 160-180 fokra előmelegített sütőbe küldjük a tepsit, és addig süssük, amíg a kolbászkarikák szépen megpirulnak, és a tejföl is aranyos-barnás színt kap.

Aki szereti a savanyú káposztát és a jófajta szárazkolbászt, annak helyből nyert ügye van. Ehhez még társul a pörkölt, a füstölt hús és a tejföl ízeinek harmóniája, mely istenien ízessé teszi ezt az étket. Mindenképpen érdemes rászánni az időt, és kipróbálni ezt az igazi téli hangulatú gasztralkotást.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy édesapám sajnos nem érte meg ezt az újragondolt verziót. De biztos vagyok benne, hogy ha kóstolhatta volna, ízlett volna neki.

Expressz somlói galuska - ahogy én készítem

Ki ne ismerné a somlói galuskát?! Elvétve esetleg akadhat, aki még nem kóstolta.  A 20. század ötvenes éveiben jött a napvilágra, azóta is nagy népszerűségnek örvend.  Sokan készítik, és sokan vallják, hogy klasszikusokat szó szerint, vagyis ez esetben egy klasszikus receptet grammra be kell tartani…

Nos, be kell ismerni, hogy eme édesség elkészítése az eredeti recept alapján roppant időigényes: háromféle piskótalap, háromféle öntet… Ezért, urambocsá’, én néhány lépést leegyszerűsítettem, és így sikerült lényegesen lerövidíteni és felgyorsítani a folyamatot.  Szerintem, ahogy a visszajelzések is igazolják, ez nem ment a végeredmény rovására.

 

 Ezt a desszertet már nagyon sokszor készítettem különböző alkalmakra, különböző életkorú és összetételű társaságoknak: vasárnapi desszertnek,kisebb -nagyobb családi összejövetelre, 30 jó étvággyal rendelkező, hálás kosztos diáknak, szilveszteri partira, és még sorolhatnám…

Az alábbi mennyiség egy szolidabb adag. Természetesen ezt meg lehet duplázni, sőt triplázni is, de felezhető is akár… ahogyan az igények megkívánják. ;)

HOZZÁVALÓK:

A piskótához

·         6 tojás

·         6 EK kristálycukor

·         6 púpos EK simaliszt

·         1-2 EK kakaópor (cukrozatlan)

·         1 TK sütőpor

·         1 csipetnyi só

·         1-2 csepp ecet

·         1-2 EK langyos víz

·         1-2 marék durvára vágott dió

A vaníliás öntethez:

·         800 ml tej

·         2-3 EK kristálycukor

·         1 csomag vaníliás pudingpor

A barackos öntethez

·         200 ml hígabb baracklekvár

·         50-100 ml rum – attól függ, mennyire ütőset szeretnénk

·         víz szükség szerint- a baracklekvár felhígításához.

A csokoládéöntethez:

·         100g főzőcsokoládé

·         100 ml tejszín (pl.33%-os)

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a piskótaalapot. Válasszuk szét a tojásokat.  A fehérjéket tegyük egy magasabb falú keverőtálba, adjuk hozzá a pár csepp ecetet, a csipetnyi sót, s az eszköztárunkból vegyük elő a lapátos habverőnket, és turbó üzemmódba kapcsolva kezdjük el a hab előállítását. Kb. egy perc keverés után adagoljuk a cukrot- szépen lassan, kanalanként… ,és addig ki se kapcsoljuk a habverőt, amíg a hab olyan kemény lesz, hogy a lapátok kis hullámokat rajzolnak beléje!

Ezután egyenként a kemény habhoz adjuk a tojások sárgáját,és óvatosan dolgozzuk bele őket. Ehhez a szép sárgás masszához jöhet kanalanként a sütőporral elvegyített liszt - de ezt nagyon óvatosan, nagyon lassú fokozaton, nehogy nagy kárt tegyünk a habban. Ha ügyesen dolgoztunk, a liszt hozzáadása után a masszánk szép levegős és könnyed maradt.

Nagyjából kettéosztjuk a masszát és a felét egy sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 40x50cm) öntjük, lapátoljuk.

 A másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és a pici vizet, majd szépen, egyenletesen eldolgozzuk, ne maradjanak csomócskák benne. Ha elkészültünk vele, ráöntjük a tepsiben várakozó világos rétegre,

 

 és – ezt a részt nagyon kedvelem - egy villa segítségével lazán egymásba vegyítjük az ’ebony’ és ’ivory’ részt – a sötétet és a világosat. Olyan művészien márványossá varázsoljuk. Jujjj, ez de jó!!!

 

Ezután jön a maréknyi, durvára vágott dió, amelyet rászórunk az absztrakt mestermű tetejére.

 

És ez mind mehet is a 140 fokra előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a többi finomságot: az önteteket, amelyektől szaftosabb, ízesebb, zamatosabb és karakteresebb lesz a zsenge piskóta.
Elsőként készítsük el a vaníliaöntetet - főzzük meg a pudingot a csomagon lévő utasításokat követve. Hígabb, önthető állagú pudingot készítsünk. Lehet, hogy nem is lesz szükségünk az egész adagra, esetleg majd a szervírozásnál fel lehet használni…

Következő lépésben felhígítjuk a lekvárt: hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizet és rumot, majd forráspontig hevítjük. A lekvár is legyen hasonlóan folyékony, mint a vaníliás öntet. A csokiöntet elkészítését utolsó lépésnek ajánlom, amikor már mindennel megvagyunk… és mi mindennel is?

Ha megsült a piskótalap, picit hűlni hagyjuk. Nem kell, hogy jéghideg legyen. Én sosem bírom kivárni azt a hőmérsékletet… Nyugodtan lehet vele dolgozni akkor is, ha langyos. Szerintem még jobb is, mert – miközben hűl - az öntetek ízeit jobban magába zárja és megtartja.

Szóval, ha megsült, akkor rétegezzük! Válasszunk ki egy ennek megfelelő edényt, ételtárolót: rétegezhetünk folpackkal kibélelt tortaformába, egy jól zárható kerek vagy szögletes ételtároló dobozba vagy akár kisebb csészékbe, az alkalomhoz a forma…

A piskótalapot vágjuk keresztben ketté, és igazítsuk formára, hogy passzoljon az általunk választott edénybe. A legalsó réteg legyen mindig a piskótalap, ezt itassuk át pár merőkanál rumos baracklekvárral, majd erre kanalazzuk a vaníliaöntetet, erre jön a második piskótalap réteg, majd ismét a baracklekvár és a vaníliaöntet.

 

 Az öntetekből ne használjunk túl sokat, csak annyit, hogy a piskótalapok magukba tudják szívni őket, de ne is fukarkodjunk velük, nehogy  túl száraz maradjon a desszertünk. Ki kell tapasztalni… A rétegezést tetszés szerint variálhatjuk, itt nincs rossz megoldás: például eloszthatjuk a piskótalapokat háromfelé…stb. És még egy jó hír: a rétegezésből kimaradt, leszabott piskótafecniket sem kell kidobni!

 Készíthetünk belőlük poharas desszertet vagy csészébe is rétegezhetjük a maradék hozzávalókat, hasonlóan ,mint a nagy adagot…

Na, és most érkezett el a pillanat, hogy a csokit is összemelegítsük a tejszínnel: a csokoládét kockákra tördeljük, tálba tesszük és a mikróban megolvasztjuk. Nem kell, hogy folyjon, elég, ha a kockák szépen fellágyulnak. A tejszínt felmelegítjük, kb. 40-50 fokosra, mert a lágy csokikockáknak nagy sokk lenne, ha jéghideg tejszínnel öntenénk nyakon őket. A langyos tejszínnel csodákat művelhetünk: miután ráöntöttük a csokira, érzéssel kevergessük meg őket, amíg egymásba nem olvadtak. Az eredmény egy sima, fénylő, lágy csokimassza lesz, amellyel méltón koronázhatjuk majd meg a desszertünket vagy most, vagy esetleg a tálalásnál…

Szóval el is készült! Most a hűtőbe kell, hogy tegyük néhány órára, amíg ezek a rétegek össze nem barátkoznak… Tapasztalataim szerint jobb ezt estére elkészíteni, és éjjelre a hűtőbe tenni. A pihentetés után olyan szépen egymásba kapaszkodnak a rétegek, hogy öröm azt nézni.

Ezért aztán tálalhatjuk szeletekben, kanalazni is lehet, amit csak akarunk. És – ahogy már korábban említettem - dönthetünk úgy is, hogy a csokiöntetet a kitálalt adagra kanalazzuk. Kínáljunk hozzá tejszínhabot, sőt, ha még maradt a rumos baracklekvárból egyet-kettőt cseppenthetünk rá…

Ízes, kiadós, nagyon finom. Mindenképpen érdemes elkészíteni. Biztosan felkerül a családi kedvencek listájára.