Expressz somlói galuska - ahogy én készítem

Ki ne ismerné a somlói galuskát?! Elvétve esetleg akadhat, aki még nem kóstolta.  A 20. század ötvenes éveiben jött a napvilágra, azóta is nagy népszerűségnek örvend.  Sokan készítik, és sokan vallják, hogy klasszikusokat szó szerint, vagyis ez esetben egy klasszikus receptet grammra be kell tartani…

Nos, be kell ismerni, hogy eme édesség elkészítése az eredeti recept alapján roppant időigényes: háromféle piskótalap, háromféle öntet… Ezért, urambocsá’, én néhány lépést leegyszerűsítettem, és így sikerült lényegesen lerövidíteni és felgyorsítani a folyamatot.  Szerintem, ahogy a visszajelzések is igazolják, ez nem ment a végeredmény rovására.

 

 Ezt a desszertet már nagyon sokszor készítettem különböző alkalmakra, különböző életkorú és összetételű társaságoknak: vasárnapi desszertnek,kisebb -nagyobb családi összejövetelre, 30 jó étvággyal rendelkező, hálás kosztos diáknak, szilveszteri partira, és még sorolhatnám…

Az alábbi mennyiség egy szolidabb adag. Természetesen ezt meg lehet duplázni, sőt triplázni is, de felezhető is akár… ahogyan az igények megkívánják. ;)

HOZZÁVALÓK:

A piskótához

·         6 tojás

·         6 EK kristálycukor

·         6 púpos EK simaliszt

·         1-2 EK kakaópor (cukrozatlan)

·         1 TK sütőpor

·         1 csipetnyi só

·         1-2 csepp ecet

·         1-2 EK langyos víz

·         1-2 marék durvára vágott dió

A vaníliás öntethez:

·         800 ml tej

·         2-3 EK kristálycukor

·         1 csomag vaníliás pudingpor

A barackos öntethez

·         200 ml hígabb baracklekvár

·         50-100 ml rum – attól függ, mennyire ütőset szeretnénk

·         víz szükség szerint- a baracklekvár felhígításához.

A csokoládéöntethez:

·         100g főzőcsokoládé

·         100 ml tejszín (pl.33%-os)

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a piskótaalapot. Válasszuk szét a tojásokat.  A fehérjéket tegyük egy magasabb falú keverőtálba, adjuk hozzá a pár csepp ecetet, a csipetnyi sót, s az eszköztárunkból vegyük elő a lapátos habverőnket, és turbó üzemmódba kapcsolva kezdjük el a hab előállítását. Kb. egy perc keverés után adagoljuk a cukrot- szépen lassan, kanalanként… ,és addig ki se kapcsoljuk a habverőt, amíg a hab olyan kemény lesz, hogy a lapátok kis hullámokat rajzolnak beléje!

Ezután egyenként a kemény habhoz adjuk a tojások sárgáját,és óvatosan dolgozzuk bele őket. Ehhez a szép sárgás masszához jöhet kanalanként a sütőporral elvegyített liszt - de ezt nagyon óvatosan, nagyon lassú fokozaton, nehogy nagy kárt tegyünk a habban. Ha ügyesen dolgoztunk, a liszt hozzáadása után a masszánk szép levegős és könnyed maradt.

Nagyjából kettéosztjuk a masszát és a felét egy sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 40x50cm) öntjük, lapátoljuk.

 A másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és a pici vizet, majd szépen, egyenletesen eldolgozzuk, ne maradjanak csomócskák benne. Ha elkészültünk vele, ráöntjük a tepsiben várakozó világos rétegre,

 

 és – ezt a részt nagyon kedvelem - egy villa segítségével lazán egymásba vegyítjük az ’ebony’ és ’ivory’ részt – a sötétet és a világosat. Olyan művészien márványossá varázsoljuk. Jujjj, ez de jó!!!

 

Ezután jön a maréknyi, durvára vágott dió, amelyet rászórunk az absztrakt mestermű tetejére.

 

És ez mind mehet is a 140 fokra előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a többi finomságot: az önteteket, amelyektől szaftosabb, ízesebb, zamatosabb és karakteresebb lesz a zsenge piskóta.
Elsőként készítsük el a vaníliaöntetet - főzzük meg a pudingot a csomagon lévő utasításokat követve. Hígabb, önthető állagú pudingot készítsünk. Lehet, hogy nem is lesz szükségünk az egész adagra, esetleg majd a szervírozásnál fel lehet használni…

Következő lépésben felhígítjuk a lekvárt: hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizet és rumot, majd forráspontig hevítjük. A lekvár is legyen hasonlóan folyékony, mint a vaníliás öntet. A csokiöntet elkészítését utolsó lépésnek ajánlom, amikor már mindennel megvagyunk… és mi mindennel is?

Ha megsült a piskótalap, picit hűlni hagyjuk. Nem kell, hogy jéghideg legyen. Én sosem bírom kivárni azt a hőmérsékletet… Nyugodtan lehet vele dolgozni akkor is, ha langyos. Szerintem még jobb is, mert – miközben hűl - az öntetek ízeit jobban magába zárja és megtartja.

Szóval, ha megsült, akkor rétegezzük! Válasszunk ki egy ennek megfelelő edényt, ételtárolót: rétegezhetünk folpackkal kibélelt tortaformába, egy jól zárható kerek vagy szögletes ételtároló dobozba vagy akár kisebb csészékbe, az alkalomhoz a forma…

A piskótalapot vágjuk keresztben ketté, és igazítsuk formára, hogy passzoljon az általunk választott edénybe. A legalsó réteg legyen mindig a piskótalap, ezt itassuk át pár merőkanál rumos baracklekvárral, majd erre kanalazzuk a vaníliaöntetet, erre jön a második piskótalap réteg, majd ismét a baracklekvár és a vaníliaöntet.

 

 Az öntetekből ne használjunk túl sokat, csak annyit, hogy a piskótalapok magukba tudják szívni őket, de ne is fukarkodjunk velük, nehogy  túl száraz maradjon a desszertünk. Ki kell tapasztalni… A rétegezést tetszés szerint variálhatjuk, itt nincs rossz megoldás: például eloszthatjuk a piskótalapokat háromfelé…stb. És még egy jó hír: a rétegezésből kimaradt, leszabott piskótafecniket sem kell kidobni!

 Készíthetünk belőlük poharas desszertet vagy csészébe is rétegezhetjük a maradék hozzávalókat, hasonlóan ,mint a nagy adagot…

Na, és most érkezett el a pillanat, hogy a csokit is összemelegítsük a tejszínnel: a csokoládét kockákra tördeljük, tálba tesszük és a mikróban megolvasztjuk. Nem kell, hogy folyjon, elég, ha a kockák szépen fellágyulnak. A tejszínt felmelegítjük, kb. 40-50 fokosra, mert a lágy csokikockáknak nagy sokk lenne, ha jéghideg tejszínnel öntenénk nyakon őket. A langyos tejszínnel csodákat művelhetünk: miután ráöntöttük a csokira, érzéssel kevergessük meg őket, amíg egymásba nem olvadtak. Az eredmény egy sima, fénylő, lágy csokimassza lesz, amellyel méltón koronázhatjuk majd meg a desszertünket vagy most, vagy esetleg a tálalásnál…

Szóval el is készült! Most a hűtőbe kell, hogy tegyük néhány órára, amíg ezek a rétegek össze nem barátkoznak… Tapasztalataim szerint jobb ezt estére elkészíteni, és éjjelre a hűtőbe tenni. A pihentetés után olyan szépen egymásba kapaszkodnak a rétegek, hogy öröm azt nézni.

Ezért aztán tálalhatjuk szeletekben, kanalazni is lehet, amit csak akarunk. És – ahogy már korábban említettem - dönthetünk úgy is, hogy a csokiöntetet a kitálalt adagra kanalazzuk. Kínáljunk hozzá tejszínhabot, sőt, ha még maradt a rumos baracklekvárból egyet-kettőt cseppenthetünk rá…

Ízes, kiadós, nagyon finom. Mindenképpen érdemes elkészíteni. Biztosan felkerül a családi kedvencek listájára.