2015. január 29., csütörtök

Rakott káposzta




Van, aki tölti, van, aki rakja, van, aki levest...Ahány ház, annyi módi. Én most rakom... a rétegeket. Ez kérem finom hidegen, melegen, melegítve talán még jobb is , mert az ízek jobban összeérnek! Igazi téli kaja!

Az eredeti receptet apukám szerezte a drága Bandi bácsitól, az egyik haverjától, aki a rakottkáposzta-készítés nagymestere volt. És apu, miután megkóstolta ezt a finomságot, úgy döntött, hogy ezt a receptet fel kell venni a családi gyűjteménybe. Elkérte a KNOW HOW-t. Emlékszem a történelmi pillanatra, mikor egy szombat délután hazahozta a kézzel írott cetlit...Tehát ez egy igazi pasis recept volt, amit nekem sikerült rendesen átkölteni.

HOZZÁVALÓK:

·         700 g savanyú káposzta

·         600 g csirkemell kisebb (1-2cm-es) kockákra vágva

·         500 g sovány, füstölt karaj  darálva

·         200 g rizs

·         1 nagyobb fej vöröshagyma apróra vágva

·         2 gerezd fokhagyma apróra

·         szegfűbors

·         feketebors

·         őrölt kömény

·         1-2 EK őrölt pirospaprika

·         1-2 szál szárazkolbász

·         500 ml tejföl vagy joghurt

·          1-2 EK olaj

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Ez az étel nem öt perc alatt készül el. De az elkészítésére fordított idő és energia hatványozottan megtérül, mert nagyon finom. Minden réteg egy rövid, vidám kis történet!

Első: A csirkemellből pörköltet kell készítenünk,amit pépesíteni kell.

Kezdő háziasszonyoknak röviden vázolom, hogy hogyan. Olajat hevítünk, megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a csirkemell kockákat, sót, foghagymát, pirospaprikát, borsot, kaver-kavar, pici vizet löttyintünk hozzá, és fedő alatt puhára főzzük. Hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk vagy pépesítjük.

Második: A rizst megfőzzük. Van egy roppant egyszerű módszer. A 200 g rizst, miután jól átmostuk, 450 -500 ml hideg vízben feltesszük főni. Meg-meg keverjük , és forráspontig hevítjük, és igazából hagyjuk, hogy 3 percig nyugalmasan forrdogáljon. Ezután lekapcsoljuk alatta a hőt, sózzuk, egy kis olajat öntünk hozzá, letakarjuk, és kb. 15 percig állni hagyjuk. Ezalatt megpuhul, és kész is!

Harmadik: a füstölt húst megdaráljuk, ha nem darálva vásároltuk, és a kolbászt felkarikázzuk.

A negyedik lépés, illetve történet maga a rétegezés. Törekedjünk arra, hogy a rétegeket szépen, egyenletesen rendezzük el a tepsiben. Szóval először beolajozunk egy 25x35-ös tepsit. A savanyú káposztával alapozunk,elsőnek ezt pakoljuk a tepsi aljára, erre jöhet a darált, füstölt husi. Hogy esztétikailag is megfeleljen, most jöjjön egy világos, azaz inkább fehér réteg - a rizs, a rizsre a pépes csirkemellpörköltet kanalazzuk rá, melyet elegánsan tejföllel borítunk be, és a tejfölös rétegre rendezzük a kolbászkarikákat. És most 160-180 fokra előmelegített sütőbe küldjük a tepsit, és addig süssük, amíg a kolbászkarikák szépen megpirulnak, és a tejföl is aranyos-barnás színt kap.

Aki szereti a savanyú káposztát és a jófajta szárazkolbászt, annak helyből nyert ügye van. Ehhez még társul a pörkölt, a füstölt hús és a tejföl ízeinek harmóniája, mely istenien ízessé teszi ezt az étket. Mindenképpen érdemes rászánni az időt, és kipróbálni ezt az igazi téli hangulatú gasztralkotást.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy édesapám sajnos nem érte meg ezt az újragondolt verziót. De biztos vagyok benne, hogy ha kóstolhatta volna, ízlett volna neki.

2015. január 6., kedd

Expressz somlói galuska - ahogy én készítem


Ki ne ismerné a somlói galuskát?! Elvétve esetleg akadhat, aki még nem kóstolta.  A 20. század ötvenes éveiben jött a napvilágra, azóta is nagy népszerűségnek örvend.  Sokan készítik, és sokan vallják, hogy klasszikusokat szó szerint, vagyis ez esetben egy klasszikus receptet grammra be kell tartani…

Nos, be kell ismerni, hogy eme édesség elkészítése az eredeti recept alapján roppant időigényes: háromféle piskótalap, háromféle öntet… Ezért, urambocsá’, én néhány lépést leegyszerűsítettem, és így sikerült lényegesen lerövidíteni és felgyorsítani a folyamatot.  Szerintem, ahogy a visszajelzések is igazolják, ez nem ment a végeredmény rovására.



 
 Ezt a desszertet már nagyon sokszor készítettem különböző alkalmakra, különböző életkorú és összetételű társaságoknak: vasárnapi desszertnek,kisebb -nagyobb családi összejövetelre, 30 jó étvággyal rendelkező, hálás kosztos diáknak, szilveszteri partira, és még sorolhatnám…

Az alábbi mennyiség egy szolidabb adag. Természetesen ezt meg lehet duplázni, sőt triplázni is, de felezhető is akár… ahogyan az igények megkívánják. ;)

HOZZÁVALÓK:

A piskótához

·         6 tojás

·         6 EK kristálycukor

·         6 púpos EK simaliszt

·         1-2 EK kakaópor (cukrozatlan)

·         1 TK sütőpor

·         1 csipetnyi só

·         1-2 csepp ecet

·         1-2 EK langyos víz

·         1-2 marék durvára vágott dió

A vaníliás öntethez:

·         800 ml tej

·         2-3 EK kristálycukor

·         1 csomag vaníliás pudingpor

A barackos öntethez

·         200 ml hígabb baracklekvár

·         50-100 ml rum – attól függ, mennyire ütőset szeretnénk

·         víz szükség szerint- a baracklekvár felhígításához.

A csokoládéöntethez:

·         100g főzőcsokoládé

·         100 ml tejszín (pl.33%-os)

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a piskótaalapot. Válasszuk szét a tojásokat.  A fehérjéket tegyük egy magasabb falú keverőtálba, adjuk hozzá a pár csepp ecetet, a csipetnyi sót, s az eszköztárunkból vegyük elő a lapátos habverőnket, és turbó üzemmódba kapcsolva kezdjük el a hab előállítását. Kb. egy perc keverés után adagoljuk a cukrot- szépen lassan, kanalanként… ,és addig ki se kapcsoljuk a habverőt, amíg a hab olyan kemény lesz, hogy a lapátok kis hullámokat rajzolnak beléje!

Ezután egyenként a kemény habhoz adjuk a tojások sárgáját,és óvatosan dolgozzuk bele őket. Ehhez a szép sárgás masszához jöhet kanalanként a sütőporral elvegyített liszt - de ezt nagyon óvatosan, nagyon lassú fokozaton, nehogy nagy kárt tegyünk a habban. Ha ügyesen dolgoztunk, a liszt hozzáadása után a masszánk szép levegős és könnyed maradt.

Nagyjából kettéosztjuk a masszát és a felét egy sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 40x50cm) öntjük, lapátoljuk.

 A másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és a pici vizet, majd szépen, egyenletesen eldolgozzuk, ne maradjanak csomócskák benne. Ha elkészültünk vele, ráöntjük a tepsiben várakozó világos rétegre,
 
 és – ezt a részt nagyon kedvelem - egy villa segítségével lazán egymásba vegyítjük az ’ebony’ és ’ivory’ részt – a sötétet és a világosat. Olyan művészien márványossá varázsoljuk. Jujjj, ez de jó!!!
 
Ezután jön a maréknyi, durvára vágott dió, amelyet rászórunk az absztrakt mestermű tetejére.

 
És ez mind mehet is a 140 fokra előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a többi finomságot: az önteteket, amelyektől szaftosabb, ízesebb, zamatosabb és karakteresebb lesz a zsenge piskóta.
Elsőként készítsük el a vaníliaöntetet - főzzük meg a pudingot a csomagon lévő utasításokat követve. Hígabb, önthető állagú pudingot készítsünk. Lehet, hogy nem is lesz szükségünk az egész adagra, esetleg majd a szervírozásnál fel lehet használni…

Következő lépésben felhígítjuk a lekvárt: hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizet és rumot, majd forráspontig hevítjük. A lekvár is legyen hasonlóan folyékony, mint a vaníliás öntet. A csokiöntet elkészítését utolsó lépésnek ajánlom, amikor már mindennel megvagyunk… és mi mindennel is?

Ha megsült a piskótalap, picit hűlni hagyjuk. Nem kell, hogy jéghideg legyen. Én sosem bírom kivárni azt a hőmérsékletet… Nyugodtan lehet vele dolgozni akkor is, ha langyos. Szerintem még jobb is, mert – miközben hűl - az öntetek ízeit jobban magába zárja és megtartja.

Szóval, ha megsült, akkor rétegezzük! Válasszunk ki egy ennek megfelelő edényt, ételtárolót: rétegezhetünk folpackkal kibélelt tortaformába, egy jól zárható kerek vagy szögletes ételtároló dobozba vagy akár kisebb csészékbe, az alkalomhoz a forma…

A piskótalapot vágjuk keresztben ketté, és igazítsuk formára, hogy passzoljon az általunk választott edénybe. A legalsó réteg legyen mindig a piskótalap, ezt itassuk át pár merőkanál rumos baracklekvárral, majd erre kanalazzuk a vaníliaöntetet, erre jön a második piskótalap réteg, majd ismét a baracklekvár és a vaníliaöntet.
 
 Az öntetekből ne használjunk túl sokat, csak annyit, hogy a piskótalapok magukba tudják szívni őket, de ne is fukarkodjunk velük, nehogy  túl száraz maradjon a desszertünk. Ki kell tapasztalni… A rétegezést tetszés szerint variálhatjuk, itt nincs rossz megoldás: például eloszthatjuk a piskótalapokat háromfelé…stb. És még egy jó hír: a rétegezésből kimaradt, leszabott piskótafecniket sem kell kidobni!

 Készíthetünk belőlük poharas desszertet vagy csészébe is rétegezhetjük a maradék hozzávalókat, hasonlóan ,mint a nagy adagot…

Na, és most érkezett el a pillanat, hogy a csokit is összemelegítsük a tejszínnel: a csokoládét kockákra tördeljük, tálba tesszük és a mikróban megolvasztjuk. Nem kell, hogy folyjon, elég, ha a kockák szépen fellágyulnak. A tejszínt felmelegítjük, kb. 40-50 fokosra, mert a lágy csokikockáknak nagy sokk lenne, ha jéghideg tejszínnel öntenénk nyakon őket. A langyos tejszínnel csodákat művelhetünk: miután ráöntöttük a csokira, érzéssel kevergessük meg őket, amíg egymásba nem olvadtak. Az eredmény egy sima, fénylő, lágy csokimassza lesz, amellyel méltón koronázhatjuk majd meg a desszertünket vagy most, vagy esetleg a tálalásnál…

Szóval el is készült! Most a hűtőbe kell, hogy tegyük néhány órára, amíg ezek a rétegek össze nem barátkoznak… Tapasztalataim szerint jobb ezt estére elkészíteni, és éjjelre a hűtőbe tenni. A pihentetés után olyan szépen egymásba kapaszkodnak a rétegek, hogy öröm azt nézni.

Ezért aztán tálalhatjuk szeletekben, kanalazni is lehet, amit csak akarunk. És – ahogy már korábban említettem - dönthetünk úgy is, hogy a csokiöntetet a kitálalt adagra kanalazzuk. Kínáljunk hozzá tejszínhabot, sőt, ha még maradt a rumos baracklekvárból egyet-kettőt cseppenthetünk rá…

Ízes, kiadós, nagyon finom. Mindenképpen érdemes elkészíteni. Biztosan felkerül a családi kedvencek listájára.