Sajttorta…summer edition

Komoly kutatást végeztem, hogy megtaláljam a legjobb sajttorta receptjét. Egy kerti partira készülődtem, és valami könnyű, hűs, üdítő édességet akartam készíteni, ami sütés nélkül készül, mert ebben a kánikulában az ember leánya azért jól meggondolja, hogy befűtse-e a konyháját… Szóval a sajttortára esett a választásom.   A kutatás és a fejlesztés már hónapok óta tart, és pont erre a kerti partira sikerült tökélyre fejleszteni. Ügyesen, gyorsan, nagyjából 20 perc alatt elkészül, na meg a behűtés ideje... Ez a recept több receptnek a fúziója, íme: 

 HOZZÁVALÓK:

Az alaphoz:

·         200 g háztartási keksz

·         110 g olvasztott vaj

A javához:

·         500 g krémtúró

·         2 púpos EK  kristálycukor

·         1 EK reszelt citromhéj

·         2EK zselatin 100 ml forró vízben feloldva

·         200 g olvasztott fehércsokoládé

·         250 g Mascarpone

·         fél rúd vanília kikapart belseje

·         JA, és ne feledkezzünk meg a 2 csipetnyi sóról sem, mert nélküle íztelen marad a desszert, és nem tud érvényesülni a többi íz

Feltét, dísz:

·         bármilyen bogyós gyümölcs

ELKÉSZÍTÉSE:

A háztartási kekszet aprítógépben morzsásítjuk, és összedolgozzuk az olvasztott vajjal. Egy 22 cm-es átmérőjű, csatos tortaformát kibélelünk folpackkal ,és a kekszes-vajas keveréket arányosan az aljára lappogatjuk, és a hűtőbe tesszük dermedni.

Ezután  megolvasztjuk a fehér csokoládét, lehet gőz fölött is vagy mikróban.  A krémtúrót elkeverjük a cukorral, a reszelt citromhéjjal, sóval, vaníliával, hozzáadjuk a Mascarponet is, és  jöhet az olvadt, ídőközben langyosra hűlt fehér csoki. Mindent jól, alaposan, de érzéssel elkeverünk.  Ezek után  következik a zselatin, amelyet jól felolvasztunk a forró vízben úgy, hogy teljesen feloldódjanak a kis kristályok. A zselatinos vizet hozzáöntjük a vaníliától és citromtól illatozó krémkeverékünkhöz, és gyorsan, ügyesen, lazán úgy elvegyítjük benne, hogy az minden atomjához eljusson, hogy a krémet megfelelő állagúra varázsolja. Ha megtörtént az alapos kavarás, akkor ideje előkapnunk a hűtőből a 22-es csapdájában vacogó kekszes-vajas alapunkat, és ripsz-ropsz töltsük fel a formát a krémünkkel, és küldjük őket vissza a hüssbe… Egy éjjel alatt biztosan eléri a megfelelő állagot, meglátásom szerint azonban elég neki kb. 2 óra is.

Ribizlivel, eperrel, málnával, szederrel díszíthető és kiegészíthető. Színekben és ízekben egyaránt kiválóan harmonizálnak.

Egreses káposztafőzelék

Hűha! Ez kissé meredeknek tűnik, de nem is az! Hihetetlenül harmonikus ízvilágú étel. Nem mai találmány, nem is az én kreálmányom, hanem tavaly, úgy július derekán láttam Mautner Zsófitól ezt a receptet elkészíteni, aki a Nagymamájától tanulta. És a Nagymama ki tudja, kitől tanulta?! Ezzel igazából csak arra akarok rámutatni, hogy a ’régi öregek’ tényleg tudtak valamit: egyszerű alapanyagok furfangos, okos társításával csodálatos és karakteres ízeket varázsoltak elő.

 

Ezt a receptet mindenképpen most kell közzétennem, egyrészt, ha még valakihez nem jutott el, akkor én is hadd segítsek eme ötletes fogás terjesztésében, illetve van még egy nyomós ok: ez az étel erősen szezonális jellegű: akkor készíthető, amikor van fanyar, savanykás egres, és édes, ropogós, zsenge új káposzta. És igen, ez éppen mostanság van!!!

HOZZÁVALÓK:

 

 

Kb. 4 személyre

·         700 g új fejes káposzta vékonyabbra vagy laskára vágva (kinek mi a stílusa)

·         200-300 g egres megtisztítva

·         1 kisebb fej hagyma vékonyra szelve

·         1 csokor friss kapor aprítva

·         Kb. 7-8 dl alaplé vagy , hí nincs kéznél, jó a víz is ételízesítővel turbózva

·         200g tejföl vagy 200 ml tejszín is lehet

·         2 EK étkezési keményítő vagy zabpehelyliszt vagy búzaliszt

·         1 EK cukor , hogy lekerekítse a túlontúl savanyú ízt, de el is hagyható

·         1 EK zsiradék

·         Só, őrölt bors ízlés szerint

ELKÉSZÍTÉSE:

A felhevített olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, majd utána küldjük a roppanós káposztát és a virág- és szármaradványától kicsinosított egresszemeket. Picit futtatjuk őket az forró, hagymás olajon,sózzuk, borsozzuk,

 

 majd megkegyelmezve nekik nyakon zúdítjuk őket az alaplével vagy a vízzel, és lassú forrásba hozzuk a dolgokat, hagyjuk őket főni kb. 25 percig. Ezalatt az idő alatt csodás dolgok történnek a fedő alatt: az egresszemek teljesen elolvadnak a környezeti hatástól, és frisses-savanykás ízüket nagy alázattal átadják a ifjú titán káposztacsíkoknak, melyek ettől meg is puhulnak. Kóstoljunk bele! Finom, ugye?! Ha túl savanyúnak ítéltetik, jöhet kérem a cukor.

 A helyzet most azt kívánja, hogy továbblépjünk: simára keverjük az étkezési keményítőt a tejföllel, és besűrítjük a főzetet, hogy megkaphassa a főzelék minősítést. Nem marad más hátra, hogy az eddig is finoman alakuló ízeket kiegészítsük  a kapor karakánságával. Nagyon harmonikus: savanykás - sós-édeskés - krémes, és ott a végén a pont: a kapor!

Levendulás élményeim

Nemrég Tihanyban jártunk egy mesébe illő levendulaültetvényen. Imádom a levendulát, úgyhogy egy felejthetetlen élményben volt részem, mivel nemcsak csodálni lehetett a végtelen levendulamezőket, hanem szedni is lehetett belőlük. Mondhatom, hogy jókor voltunk jó helyen!

Egy ‚Szedd magad!‘ akció kellős közepébe csöppentünk, aminek én nagyon-nagyon örültem,és természetesen éltünk a  lehetőséggel. Olyan megnyugtató volt a táj , a virágok látványa:  a természet lágy ölén a lila domboldal, a méhek döngicsélése és az az illat… és ebből hazavihettünk egy darabot!!! Ilyet látni kell, tapasztalni kell. Megéltük a pillanatot rendesen. Szóval szedtünk, láttunk, majd feldolgoztuk.

Egy csekély kis összeg ellenében szedhettünk egy ötliteres papírzsákba annyi levendulát, amennyi csak belefért. Otthon kerestem egy csendes, simogatóan huzatos, nem túl világos zugocskát, ahova egy vászonlepedőt terítettem és kipakoltam a zsákmányt. Készítettem néhány csokrocskát, adtam anyukámnak belőle... Majd teltek-múltak a napok, a levendula meg szépen száradt és közben illatozott. Nagyon szerettem! Kisvártatva eljött a nap, amikor feldolgoztuk  az egészet: a lányokkal  készítettünk még csokrocskákat. Amit nem kötöttünk csokorba, azokról lemorzsoltuk a virágokat: egy kispárna kicsi huzatjába tettem egy kis csokornyit, majd lemorzsolgattam... Készítettünk illatzsákokat , amelyekbe tettünk virágot is, és egy pici szár is került bele.

A legszebb morzsolatot, a legszebb virágokat pedig jól zárható csatos üvegekbe tettem, mert ezekkel sok-sok-sok tervem van! Szépen sorjában készítek majd ínyenc ételeket és italokat.  És az a jó, hogy minden egyes alkalommal, amikor készítek valamit a virágokból, gondolok majd a levendulamezőre, és felidézem azt, amit akkor és ott éreztem.

 Aki szereti a levendulát, az biztosan örömét leli majd a receptekben...

Levendulás fehér rum

Elsőként egy zamatos italt készítettem: néhány ágacska levendulát beáztattam 250ml jó minőségű fehér rumba.

 

Jutott eszembe olyasmi, hogy mézzel édesíteném, illetve citromhéjjal bolondítanám, aztán, miután megkóstoltam az italt,amiben két hete fürdőztek a levendulaágak, lebeszéltem magam erről, mivel a rum és a levendula olyan tökéletes párost alkotnak, hogy úgy gondoltam, nem kell ide más. Érdemes kipróbálni!

 

Brokkolikrémleves túrógaluskával

A krémlevesek nagyon nagy kedvenceink. A brokkoli meg kiváltképp. Általában gyalult, pirított mandulával szoktam készíteni, de ezzel a sós túrógaluska levesbetéttel az elmúlt két hétben kétszer is találkoztam, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy  ma el is készítettem. Lássuk!

HOZZÁVALÓK:

A leveshez:

·         1 fej brokkoli

·         2 – 3 szem krumpli kisebb kockákra vágva

·         1 fej vöröshagyma apróra felkockázva

·         só, ételízesítő

·         1 EK olívaolaj

A túrógaluskához:

(Nem túl lágyhoz)

·         1 egész tojás

·         1EK olívaolaj

·         csipetnyi só

·         pici őrölt bors (el is hagyható)

·         3 EK tehéntúró (olyan darabosabb, nem túlságosan összetörve)

·         4 EK babadara ( a búzadara finomabb szemcséjű változata)

ELKÉSZÍTÉSE:

A brokkolit megmossuk, rózsáira szedjük és sós vízben főzni kezdjük. Ha a víz forrni kezd, várjunk néhány percet és vegyünk ki néhány rózsát – így félig megfőve, mert ezek a tálaláskor díszítőelemként szolgálnak majd. A többieket hagyjuk tovább főni. Egy másik fazékban forrósítsunk  1 EK olívaolajat, és dinszteljük meg rajta a hagymát és a krumplit. Hagyjuk, hogy a nyers krumplikockák egy kissé odasüljenek a lábas aljához! Ne nagyon, csak egy icipicit, mert ettől jobbak lesznek az ízek. Ha ez megvan, lassanként öntsük a kockákat nyakon a brokkolival- a főzőlével és a rózsikákkal. Ezután főzzük össze a zöldségeket, ízesítsük még sóval, ételízesítővel, ha szükséges. Ha puhára főttek, szedjünk le a főzőléből 2-3 decit - úgy egy bögrényit. Ez azért fontos, mert a leves sűrítéséhez nem használunk semmi egyebet, csak a puhára főtt zöldségeket pürésítjük össze egy botmixer segítségével. Ha netán túl sok lenne a lé, akkor a levesünk híg lesz, nem pedig krémes. Ezen pedig a mixelés után már csak habarással segíthetnénk (de nem ezt akarjuk). Ha a zöldségeket összepürésítettük, és úgy látjuk, hogy túl sűrű a massza, akkor a félretett főzőlével ezen könnyen segíthetünk. Kóstoljuk meg a krémlevesünket, elég ízes-e?

A túrógaluskákat addig készítsük el, amíg a brokkoli és társai puhulnak. Keverjük össze a tojást az olajjal, sózzuk, borsozzuk, ehhez adjuk hozzá először a túrót, majd szépen, kanalanként a búzadarát. Dolgozzuk össze a hozzávalókat, nem baj, ha itt-ott kikandikál a masszából egy kis túrúdarabka. Hadd lássuk, mi van benne! Hagyjuk állni a masszát 5-8 percig.

Miután belőttük a leves krémességi szintjét, hozzuk enyhe forrásba. 1 vagy 2 kanál segítségével formázzunk galuskákat, amelyeket a forrásban lévő levesbe küldünk. Pár perc múlva a galuskák feljönnek a felszínre. Ez azt jelenti, hogy készen vagyunk! Ezután el is zárhatjuk a hőt a lábas alatt. Hagyjuk állni a levest öt percet, majd jöhet a tálalás! A finom krémes levesből merünk a tányérba, halásszunk hozzá pár üde galust, és most szólítjuk színpadra a félretett, még roppanós brokkolirózsákat, melyekből szintén teszünk a kompozícióba, befejezésként cseppentünk egy kis olívaolajat a tetejére. A zöldségesen krémes ízt nagyon fel tudja üdíteni a túrógaluska frissítően savanykás íze, és merőben eltérő állaga. Behűtve is biztos nagyon finom. De ezt nem tudtuk kivárni, mert már melegen elfogyott…

 

10 perces levélke

Ó,ez egy újabb hihetetelen gyorsasággal elkészíthető süti . Mikor először láttam, azt mondtam, ilyen nincs! De igen, van. Ötletes, gyors, bravúros, mutatós, finom, ropogós, édes, ízes…tovább is van, dicsérjem még? Szerintem elmondom, miféle süti ez…

Kell hozzá először is egy szendvicssütő, merthogy abban készül. Igen-igen, leveles tésztás desszert egyenesen a szendvicssütőből!!!

HOZZÁVALÓK 1-2 adaghoz:

 

·         leveles tészta( én a hűtött-kisodort változatot szoktam vásárolni , 0 perc alatt kész–ajánlom!)

·         egy maréknyi finomra vágott alma – 2 perc az előkészítése

·         1 púpos TK cukor (lehet fehér vagy barna, kinek mi tecc)

·         csipetnyi fahéj

·          néhány szem dió

ELKÉSZÍTÉSE:

Először bekapcsoljuk a szendvicssütőt. A leveles tésztát méretre szabjuk. Legyen kétszer nagyobb a szendvicssütő méreténél. 

 

A kiterített tészta felére laza mozdulattal rászórjuk az almát, cukrot, hintünk rá fahéjat, és a vágott diódarabkákat is a helyükre küldjük.  Erre a kompozícióra ráhajtjuk a tészta üresen maradt felét és a széleket lezárjuk, hogy a töltelék a hő hatására nehogy elhagyja a helyét, legalábbis  ennek az esélyét a minimálisra csökkentjük. Az így kapott kis ’borítékot’ betesszük a szendvicssütőbe, lezárjuk és sütőtől függően kb. 5-7 percig sütjük. A leveles tészta szereti a forróságot. A hő hatására a tészta önbizalma és térfogata megnő; megpirul, sőt meg is sül, és  csodálatos illatok lengik be a konyha levegőjét…

 

Ha valaki szereti a friss ,leveles péksüteményt, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni.  A ropogós külső burok finom fahéj illatú lágy almaszeletkéket rejt… Tálalhatjuk egy gombóc vaníliafagyival, hinthetünk rá porcukrot, csorgathatunk rá mézet… ami szem, szájnak ingere. Egy csésze illatos kávé méltó és elegáns kísérője lehet. És mindez röpke 10 perc alatt.

 

Az almát lecserélhetjük körtére, vagy bármilyen szezonális, tetszés szerinti gyümölcsre. Variálható. Sósan – sajttal-sonkával töltve is finom…

 

Grillezett camembert málna chutney-val

Ennek a fogásnak a főszereplője a málnás chutney( ejtsd csatni), na de mégsem írhattam azt, hogy málnás chutney camemberttel, mert a málnáska ‚csak‘ kísérő. De milyen remek!  És mi is ez a chutney??? Tele van ízekkel, jó kedvre deríti az egyhangú ízszegény fogást...édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres - lehet enyhén csipkelődő vagy lángolóan csípős, ha akarjuk, rajtunk áll;kissé darabos, nem krém, gyümölcsös-zöldséges fűszeres szósz, az indiai konyha elhagyhatatlan üdvöskéje. Elkészítése roppant egyszerű, pompás zamatot, gazdag ízeket ad, nemcsak grilezett sajtokhoz, hanem grillezett húsokhoz- csirkéhez vagy pulykához is kitűnő. Rengeteg variációja van. Én a málnásat választottam, a málna fanyarsága és csodás színe miatt.

HOZZÁVALÓK:

 

·         2 fej vörös- vagy lilahagyma karikára vágva

·         1 nagyobb alma kisebb kockákra vágva

·         2-3 maréknyi málnaszem (ehhez én általában fagyasztottat használok)

·         100 ml balzsamecet

·         1-2 EK barnacukor, ha nincs kéznél, lehet fehér is

·         5-8 db szekfűszeg

·         10-15 szem rózsabors (elhagyható)

·         1MK őrölt fahéj

·         pici só

ELKÉSZÍTÉSE:

A hozzávalókat egy csinos lábasba tesszük,

 

jól összekeverjük ,és lassú tűzön hevítjük, amíg levet ereszt, összefőzzük, összeboronáljuk az ízeket.

 

Le is takarhatjuk az edényt, időnként keverjünk rajta. 15-20 percig  mehet ez a folyamat. Mindenképpen kóstolgassuk, jó-e az irány! A cél az, hogy az ízek összebarátkozzanak- legyen benne édes, picit sós, fanyar a málnának és a balzsamecetnek köszönhetően. Harmonizáljanak az ízek! A hagyma és az almadarabok jól puhuljanak meg, de ne főjenek szét. A málna az természeténél fogva pár perc után megadja magát. Ezért érdemes 10 szemet félretenni, és akkor a masszához adni,amikor már kész. Ami a levet illeti, ne hagyjuk túl szaftosra. Legyen inkább olyan lágy lekvár állaga. Ha a hozzávalók már elég puhák, viszont sok a lé, ez nem gond, mert ezt megoldhatjuk azzal, ha magas hőfokra kapcsolunk, aminek hatására a bő lé hamarosan redukálódik- elpárolog. Viszont, ha túl gyorsan elfőtte a levét, akkor kisegíthetjük egy löttyintésnyi vízzel vagy vörösborral, ha van kéznél. Nos akkor meg is volnánk, ugye!

Óóó! Ebben a zamatos-színes chutney-mámoros hangulatban ne feledkezzünk meg Öcsisajtról sem! Grillezünk ám! 1-2 evőkanálnyi olívaolajat fűszerezzünk meg: keverjünk bele egy kisebb darab zúzott fokhagymát, pici sót, őrölt színes borsot, lehet egy késhegynyi őrölt pirospaprika, apróra vágott petrezselyemzöldje vagy oregánó, akár rozmaring - tetszés szerint, bátran  aszerint, milyen ízek és illatok köszönjenek vissza a tányérról!  Ezzel a finom olajjal ecseteljük be a sajtkorongok mindkét oldalát és becsomagolhatjuk alufóliába, és így tesszük a grillre –ez a módszer kíméli a sajtot, bezárja az ízeket, és megakadályozza, hogy a fűszerek esetleg megégjenek. Ha szép rácsosra szeretnénk a sajtunkat, akkor ne csomagolgassunk, ne sajnáljuk, hanem uzsgyi , tegyük rá a forró rácsra! Nem kell sok, máris pirul és illatozik, a belseje meg istenien megolvad.

Édeskés, picit fanyar,mmmálnás…puhácska hagyma és alma keveréke és a lágy sós-fűszeres sajt, egy kis köret, mondjuk krumpli hozzája– csodás!!!

Marhahúsos-sárgarépás-gyömbéres fittburger - húspogácsa újragondolva No3

 

A Burger-trilógia utolsó fejezete…

Ha népmesében gondolkodunk, tudjuk, hogy a legfiatalabb királyfi, a harmadik a legsikerültebb. Nos , lehet, hogy most is valami hasonlóról van szó. Ez a húspogácsa a harmadik sorban: karakteres, ízesebb, színesebb, illatosabb, zamatosabb. Hogy miért is?

HOZZÁVALÓK:

A burgerhez:

·         500 g darált, sovány marhahús

·         2 tojás

·         200 g reszelt sárgarépa

·         1 fej apróra vágott hagyma

·         1 gerezd fokhagyma zúzva

·         1EK apróra vágott friss gyömbér

·         1 TK őrölt koriandermag

·         1EK petrezselyemzöldje apróra vágva

·         só, bors ízlés szerint

A morzsához:

·         2 szikkadt magos zsömle prézlivé varázsolva (aprítógépben), lehet egyébként egyszerű, bolti prézli is

·         szezámmag

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Elsőként előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Aztán összekeverjük a hozzávalókat, húspogácsákat formálunk, és a morzsába hempergetjük. Sütőpapírral bélelünk egy tepsit, enyhén megolajozzuk, és felsorakoztatjuk a húspogácsákat az előkészített terepre, bátorításul, hogy szebben süljenek, a tetejüket szintén vékonyan megkenegetjük, megcsepegtetjük olajjal,

 

... és sülni tesszük őket úgy kb. 30 percre.

A darált marhahús nagyon karakteres, vörös hús. Ezt a szilárd jellemet lágyítja a sárgarépa édessége és a gyömbér pikantériája, és az ízharmónia megteremtésében ott munkálkodik még egy egész fűszerhad. Egy kellemes ’ízélmény’. Érdemes elkészíteni.

 

Mivel  most szezonja van a kerti sütögetésnek, bátran ki lehet próbálni a húspogácsák grillen sütését is. Ebben az esetben javasolom elhagyni a prézlis bevonatot, mivel az könnyen megéghet. A magvak maradhatnak…