Egreses káposztafőzelék

Hűha! Ez kissé meredeknek tűnik, de nem is az! Hihetetlenül harmonikus ízvilágú étel. Nem mai találmány, nem is az én kreálmányom, hanem tavaly, úgy július derekán láttam Mautner Zsófitól ezt a receptet elkészíteni, aki a Nagymamájától tanulta. És a Nagymama ki tudja, kitől tanulta?! Ezzel igazából csak arra akarok rámutatni, hogy a ’régi öregek’ tényleg tudtak valamit: egyszerű alapanyagok furfangos, okos társításával csodálatos és karakteres ízeket varázsoltak elő.

 

Ezt a receptet mindenképpen most kell közzétennem, egyrészt, ha még valakihez nem jutott el, akkor én is hadd segítsek eme ötletes fogás terjesztésében, illetve van még egy nyomós ok: ez az étel erősen szezonális jellegű: akkor készíthető, amikor van fanyar, savanykás egres, és édes, ropogós, zsenge új káposzta. És igen, ez éppen mostanság van!!!

HOZZÁVALÓK:

 

 

Kb. 4 személyre

·         700 g új fejes káposzta vékonyabbra vagy laskára vágva (kinek mi a stílusa)

·         200-300 g egres megtisztítva

·         1 kisebb fej hagyma vékonyra szelve

·         1 csokor friss kapor aprítva

·         Kb. 7-8 dl alaplé vagy , hí nincs kéznél, jó a víz is ételízesítővel turbózva

·         200g tejföl vagy 200 ml tejszín is lehet

·         2 EK étkezési keményítő vagy zabpehelyliszt vagy búzaliszt

·         1 EK cukor , hogy lekerekítse a túlontúl savanyú ízt, de el is hagyható

·         1 EK zsiradék

·         Só, őrölt bors ízlés szerint

ELKÉSZÍTÉSE:

A felhevített olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, majd utána küldjük a roppanós káposztát és a virág- és szármaradványától kicsinosított egresszemeket. Picit futtatjuk őket az forró, hagymás olajon,sózzuk, borsozzuk,

 

 majd megkegyelmezve nekik nyakon zúdítjuk őket az alaplével vagy a vízzel, és lassú forrásba hozzuk a dolgokat, hagyjuk őket főni kb. 25 percig. Ezalatt az idő alatt csodás dolgok történnek a fedő alatt: az egresszemek teljesen elolvadnak a környezeti hatástól, és frisses-savanykás ízüket nagy alázattal átadják a ifjú titán káposztacsíkoknak, melyek ettől meg is puhulnak. Kóstoljunk bele! Finom, ugye?! Ha túl savanyúnak ítéltetik, jöhet kérem a cukor.

 A helyzet most azt kívánja, hogy továbblépjünk: simára keverjük az étkezési keményítőt a tejföllel, és besűrítjük a főzetet, hogy megkaphassa a főzelék minősítést. Nem marad más hátra, hogy az eddig is finoman alakuló ízeket kiegészítsük  a kapor karakánságával. Nagyon harmonikus: savanykás - sós-édeskés - krémes, és ott a végén a pont: a kapor!