Egy ‚Szedd magad!‘ akció kellős közepébe csöppentünk, aminek én nagyon-nagyon örültem,és természetesen éltünk a lehetőséggel. Olyan megnyugtató volt a táj , a virágok látványa: a természet lágy ölén a lila domboldal, a méhek döngicsélése és az az illat… és ebből hazavihettünk egy darabot!!! Ilyet látni kell, tapasztalni kell. Megéltük a pillanatot rendesen. Szóval szedtünk, láttunk, majd feldolgoztuk.
Egy csekély kis összeg ellenében szedhettünk egy ötliteres papírzsákba annyi levendulát, amennyi csak belefért. Otthon kerestem egy csendes, simogatóan huzatos, nem túl világos zugocskát, ahova egy vászonlepedőt terítettem és kipakoltam a zsákmányt. Készítettem néhány csokrocskát, adtam anyukámnak belőle... Majd teltek-múltak a napok, a levendula meg szépen száradt és közben illatozott. Nagyon szerettem! Kisvártatva eljött a nap, amikor feldolgoztuk az egészet: a lányokkal készítettünk még csokrocskákat. Amit nem kötöttünk csokorba, azokról lemorzsoltuk a virágokat: egy kispárna kicsi huzatjába tettem egy kis csokornyit, majd lemorzsolgattam... Készítettünk illatzsákokat , amelyekbe tettünk virágot is, és egy pici szár is került bele.
A legszebb morzsolatot, a legszebb virágokat pedig jól zárható csatos üvegekbe tettem, mert ezekkel sok-sok-sok tervem van! Szépen sorjában készítek majd ínyenc ételeket és italokat. És az a jó, hogy minden egyes alkalommal, amikor készítek valamit a virágokból, gondolok majd a levendulamezőre, és felidézem azt, amit akkor és ott éreztem.
Aki szereti a levendulát, az biztosan
örömét leli majd a receptekben...
Levendulás fehér rum
Elsőként egy zamatos
italt készítettem: néhány ágacska levendulát beáztattam 250ml jó minőségű fehér rumba.
Jutott eszembe olyasmi, hogy mézzel édesíteném,
illetve citromhéjjal bolondítanám, aztán, miután megkóstoltam az italt,amiben
két hete fürdőztek a levendulaágak, lebeszéltem magam erről, mivel a rum és a levendula
olyan tökéletes párost alkotnak, hogy úgy gondoltam, nem kell ide más. Érdemes
kipróbálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése