Chia – a bajnokok eledele

Azt mondják az írások, hogy bizony már a régi azték és maja harcosok is tudták, mitől lesz erejük egész nap menetelni, harcolni és esetleg csatát nyerni... Ez nem más, mint a chia (ejtsd: csia), magyarul az azték zsálya. Naponta három evőkanálnyi szárított chiamag elegendő energiát ad ahhoz, hogy 24 órán át talpon maradjunk. Hát én ezt még nem próbáltam, de lehet benne valami. A maják és az aztékok ezt nagyon tudták.

 A modern tudomány viszont elemezte ezeket az apró, de ütős magvacskákat, és kiderítette, milyen sok hasznos anyagot tartalmaznak: rostokban, fehérjében, omega 3,6,9 zsírsavakban, ásványi anyagokban, B1 és B3 vitaminokban, valamint antioxidánsokban is gazdag. Egyszóval egészséges. 100 gramm 330 kcal, és a napi ajánlott mennyiség az 3 evőkanálnyi, vagyis kb. 20 g. Bioboltban kapható. És hogyan is fogyasszuk?

Én pudingot készítek belőle. Van egy semmihez sem hasonlítható, jellegzetes íze, ami nem rossz.

Hogy is készül a puding? Nincs főzés ám! Roppant egyszerű:

HOZZÁVALÓK:

• ·         20 g chiamag
• ·         150 ml folyadék: mandula-, kókusz-, szója- vagy akár        bocitej,sőt, van, aki vízzel készíti
• ·         méz vagy eritrit ízlés szerint – én el szoktam hagyni, mert gyümölccsel esszük, és abban van elég édes íz

ELKÉSZÍTÉSE:

A magvacskákat egy helyes pohárkában összekeverjük a tejjel, jól elkeverjük őket, akár többször is, mert hajlamosak leülepedni a pohár aljára. Ezután következik a pihentetés. 15 perc alatt hihetetlen folyamatok mennek végbe a kis pohárban: a magvak teleszívják magukat, és kocsonyás állagúvá változtatják az  őket körülvevő folyadékot. Tejhabbal, mézzel, gyümölccsel tarkítva nagyon fincsi kis reggeli vagy desszert válhat belőle!

Egészségünkre!

Rakott káposzta

Van, aki tölti, van, aki rakja, van, aki levest...Ahány ház, annyi módi. Én most rakom... a rétegeket. Ez kérem finom hidegen, melegen, melegítve talán még jobb is , mert az ízek jobban összeérnek! Igazi téli kaja!

Az eredeti receptet apukám szerezte a drága Bandi bácsitól, az egyik haverjától, aki a rakottkáposzta-készítés nagymestere volt. És apu, miután megkóstolta ezt a finomságot, úgy döntött, hogy ezt a receptet fel kell venni a családi gyűjteménybe. Elkérte a KNOW HOW-t. Emlékszem a történelmi pillanatra, mikor egy szombat délután hazahozta a kézzel írott cetlit...Tehát ez egy igazi pasis recept volt, amit nekem sikerült rendesen átkölteni.

HOZZÁVALÓK:

·         700 g savanyú káposzta

·         600 g csirkemell kisebb (1-2cm-es) kockákra vágva

·         500 g sovány, füstölt karaj  darálva

·         200 g rizs

·         1 nagyobb fej vöröshagyma apróra vágva

·         2 gerezd fokhagyma apróra

·         szegfűbors

·         feketebors

·         őrölt kömény

·         1-2 EK őrölt pirospaprika

·         1-2 szál szárazkolbász

·         500 ml tejföl vagy joghurt

·          1-2 EK olaj

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Ez az étel nem öt perc alatt készül el. De az elkészítésére fordított idő és energia hatványozottan megtérül, mert nagyon finom. Minden réteg egy rövid, vidám kis történet!

Első: A csirkemellből pörköltet kell készítenünk,amit pépesíteni kell.

Kezdő háziasszonyoknak röviden vázolom, hogy hogyan. Olajat hevítünk, megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a csirkemell kockákat, sót, foghagymát, pirospaprikát, borsot, kaver-kavar, pici vizet löttyintünk hozzá, és fedő alatt puhára főzzük. Hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk vagy pépesítjük.

Második: A rizst megfőzzük. Van egy roppant egyszerű módszer. A 200 g rizst, miután jól átmostuk, 450 -500 ml hideg vízben feltesszük főni. Meg-meg keverjük , és forráspontig hevítjük, és igazából hagyjuk, hogy 3 percig nyugalmasan forrdogáljon. Ezután lekapcsoljuk alatta a hőt, sózzuk, egy kis olajat öntünk hozzá, letakarjuk, és kb. 15 percig állni hagyjuk. Ezalatt megpuhul, és kész is!

Harmadik: a füstölt húst megdaráljuk, ha nem darálva vásároltuk, és a kolbászt felkarikázzuk.

A negyedik lépés, illetve történet maga a rétegezés. Törekedjünk arra, hogy a rétegeket szépen, egyenletesen rendezzük el a tepsiben. Szóval először beolajozunk egy 25x35-ös tepsit. A savanyú káposztával alapozunk,elsőnek ezt pakoljuk a tepsi aljára, erre jöhet a darált, füstölt husi. Hogy esztétikailag is megfeleljen, most jöjjön egy világos, azaz inkább fehér réteg - a rizs, a rizsre a pépes csirkemellpörköltet kanalazzuk rá, melyet elegánsan tejföllel borítunk be, és a tejfölös rétegre rendezzük a kolbászkarikákat. És most 160-180 fokra előmelegített sütőbe küldjük a tepsit, és addig süssük, amíg a kolbászkarikák szépen megpirulnak, és a tejföl is aranyos-barnás színt kap.

Aki szereti a savanyú káposztát és a jófajta szárazkolbászt, annak helyből nyert ügye van. Ehhez még társul a pörkölt, a füstölt hús és a tejföl ízeinek harmóniája, mely istenien ízessé teszi ezt az étket. Mindenképpen érdemes rászánni az időt, és kipróbálni ezt az igazi téli hangulatú gasztralkotást.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy édesapám sajnos nem érte meg ezt az újragondolt verziót. De biztos vagyok benne, hogy ha kóstolhatta volna, ízlett volna neki.

Expressz somlói galuska - ahogy én készítem

Ki ne ismerné a somlói galuskát?! Elvétve esetleg akadhat, aki még nem kóstolta.  A 20. század ötvenes éveiben jött a napvilágra, azóta is nagy népszerűségnek örvend.  Sokan készítik, és sokan vallják, hogy klasszikusokat szó szerint, vagyis ez esetben egy klasszikus receptet grammra be kell tartani…

Nos, be kell ismerni, hogy eme édesség elkészítése az eredeti recept alapján roppant időigényes: háromféle piskótalap, háromféle öntet… Ezért, urambocsá’, én néhány lépést leegyszerűsítettem, és így sikerült lényegesen lerövidíteni és felgyorsítani a folyamatot.  Szerintem, ahogy a visszajelzések is igazolják, ez nem ment a végeredmény rovására.

 

 Ezt a desszertet már nagyon sokszor készítettem különböző alkalmakra, különböző életkorú és összetételű társaságoknak: vasárnapi desszertnek,kisebb -nagyobb családi összejövetelre, 30 jó étvággyal rendelkező, hálás kosztos diáknak, szilveszteri partira, és még sorolhatnám…

Az alábbi mennyiség egy szolidabb adag. Természetesen ezt meg lehet duplázni, sőt triplázni is, de felezhető is akár… ahogyan az igények megkívánják. ;)

HOZZÁVALÓK:

A piskótához

·         6 tojás

·         6 EK kristálycukor

·         6 púpos EK simaliszt

·         1-2 EK kakaópor (cukrozatlan)

·         1 TK sütőpor

·         1 csipetnyi só

·         1-2 csepp ecet

·         1-2 EK langyos víz

·         1-2 marék durvára vágott dió

A vaníliás öntethez:

·         800 ml tej

·         2-3 EK kristálycukor

·         1 csomag vaníliás pudingpor

A barackos öntethez

·         200 ml hígabb baracklekvár

·         50-100 ml rum – attól függ, mennyire ütőset szeretnénk

·         víz szükség szerint- a baracklekvár felhígításához.

A csokoládéöntethez:

·         100g főzőcsokoládé

·         100 ml tejszín (pl.33%-os)

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a piskótaalapot. Válasszuk szét a tojásokat.  A fehérjéket tegyük egy magasabb falú keverőtálba, adjuk hozzá a pár csepp ecetet, a csipetnyi sót, s az eszköztárunkból vegyük elő a lapátos habverőnket, és turbó üzemmódba kapcsolva kezdjük el a hab előállítását. Kb. egy perc keverés után adagoljuk a cukrot- szépen lassan, kanalanként… ,és addig ki se kapcsoljuk a habverőt, amíg a hab olyan kemény lesz, hogy a lapátok kis hullámokat rajzolnak beléje!

Ezután egyenként a kemény habhoz adjuk a tojások sárgáját,és óvatosan dolgozzuk bele őket. Ehhez a szép sárgás masszához jöhet kanalanként a sütőporral elvegyített liszt - de ezt nagyon óvatosan, nagyon lassú fokozaton, nehogy nagy kárt tegyünk a habban. Ha ügyesen dolgoztunk, a liszt hozzáadása után a masszánk szép levegős és könnyed maradt.

Nagyjából kettéosztjuk a masszát és a felét egy sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 40x50cm) öntjük, lapátoljuk.

 A másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és a pici vizet, majd szépen, egyenletesen eldolgozzuk, ne maradjanak csomócskák benne. Ha elkészültünk vele, ráöntjük a tepsiben várakozó világos rétegre,

 

 és – ezt a részt nagyon kedvelem - egy villa segítségével lazán egymásba vegyítjük az ’ebony’ és ’ivory’ részt – a sötétet és a világosat. Olyan művészien márványossá varázsoljuk. Jujjj, ez de jó!!!

 

Ezután jön a maréknyi, durvára vágott dió, amelyet rászórunk az absztrakt mestermű tetejére.

 

És ez mind mehet is a 140 fokra előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a többi finomságot: az önteteket, amelyektől szaftosabb, ízesebb, zamatosabb és karakteresebb lesz a zsenge piskóta.
Elsőként készítsük el a vaníliaöntetet - főzzük meg a pudingot a csomagon lévő utasításokat követve. Hígabb, önthető állagú pudingot készítsünk. Lehet, hogy nem is lesz szükségünk az egész adagra, esetleg majd a szervírozásnál fel lehet használni…

Következő lépésben felhígítjuk a lekvárt: hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizet és rumot, majd forráspontig hevítjük. A lekvár is legyen hasonlóan folyékony, mint a vaníliás öntet. A csokiöntet elkészítését utolsó lépésnek ajánlom, amikor már mindennel megvagyunk… és mi mindennel is?

Ha megsült a piskótalap, picit hűlni hagyjuk. Nem kell, hogy jéghideg legyen. Én sosem bírom kivárni azt a hőmérsékletet… Nyugodtan lehet vele dolgozni akkor is, ha langyos. Szerintem még jobb is, mert – miközben hűl - az öntetek ízeit jobban magába zárja és megtartja.

Szóval, ha megsült, akkor rétegezzük! Válasszunk ki egy ennek megfelelő edényt, ételtárolót: rétegezhetünk folpackkal kibélelt tortaformába, egy jól zárható kerek vagy szögletes ételtároló dobozba vagy akár kisebb csészékbe, az alkalomhoz a forma…

A piskótalapot vágjuk keresztben ketté, és igazítsuk formára, hogy passzoljon az általunk választott edénybe. A legalsó réteg legyen mindig a piskótalap, ezt itassuk át pár merőkanál rumos baracklekvárral, majd erre kanalazzuk a vaníliaöntetet, erre jön a második piskótalap réteg, majd ismét a baracklekvár és a vaníliaöntet.

 

 Az öntetekből ne használjunk túl sokat, csak annyit, hogy a piskótalapok magukba tudják szívni őket, de ne is fukarkodjunk velük, nehogy  túl száraz maradjon a desszertünk. Ki kell tapasztalni… A rétegezést tetszés szerint variálhatjuk, itt nincs rossz megoldás: például eloszthatjuk a piskótalapokat háromfelé…stb. És még egy jó hír: a rétegezésből kimaradt, leszabott piskótafecniket sem kell kidobni!

 Készíthetünk belőlük poharas desszertet vagy csészébe is rétegezhetjük a maradék hozzávalókat, hasonlóan ,mint a nagy adagot…

Na, és most érkezett el a pillanat, hogy a csokit is összemelegítsük a tejszínnel: a csokoládét kockákra tördeljük, tálba tesszük és a mikróban megolvasztjuk. Nem kell, hogy folyjon, elég, ha a kockák szépen fellágyulnak. A tejszínt felmelegítjük, kb. 40-50 fokosra, mert a lágy csokikockáknak nagy sokk lenne, ha jéghideg tejszínnel öntenénk nyakon őket. A langyos tejszínnel csodákat művelhetünk: miután ráöntöttük a csokira, érzéssel kevergessük meg őket, amíg egymásba nem olvadtak. Az eredmény egy sima, fénylő, lágy csokimassza lesz, amellyel méltón koronázhatjuk majd meg a desszertünket vagy most, vagy esetleg a tálalásnál…

Szóval el is készült! Most a hűtőbe kell, hogy tegyük néhány órára, amíg ezek a rétegek össze nem barátkoznak… Tapasztalataim szerint jobb ezt estére elkészíteni, és éjjelre a hűtőbe tenni. A pihentetés után olyan szépen egymásba kapaszkodnak a rétegek, hogy öröm azt nézni.

Ezért aztán tálalhatjuk szeletekben, kanalazni is lehet, amit csak akarunk. És – ahogy már korábban említettem - dönthetünk úgy is, hogy a csokiöntetet a kitálalt adagra kanalazzuk. Kínáljunk hozzá tejszínhabot, sőt, ha még maradt a rumos baracklekvárból egyet-kettőt cseppenthetünk rá…

Ízes, kiadós, nagyon finom. Mindenképpen érdemes elkészíteni. Biztosan felkerül a családi kedvencek listájára.

Partitortillák

Amikor megpillantottam egy képen ezeket a mutatós falatkákat, bevallom,nagyon felkeltették az érdeklődésemet, és rögtön fel is kiáltottam ( na nem hangosan, csak úgy magamban...), hogy: Én kérek ilyet!!!Mi az, hogy kérek? Akarok! Nekem ilyen kell, meg akarom kóstolni! Sajnos vagy szerencsére, azt, amit a képen láttam, meg nem kóstolhattam, úgyhogy készítettem valami hasonlót.

Roppant egyszerű. Kis lendülettel seperc alatt elkészíthető, érdemes azonban pár pillanatot pihentetni őket. Hiszen aki partira készül, nem árt, ha rápihen…

 Azért is kedvelem ezeket a tekercseket, mert az ízeket és a színeket kedvünkre variálhatjuk. Határ a csillagos ég. Én jelen esetben háromféle ízesítésű tekercset készítettem: sonkás-túrós- trikolor paprikásat, uborkás-körözötteset és kapros-friss krémsajtos- lazacosat.

 

HOZZÁVALÓK:

Tortilla lapok, kencék, felvágottak…

Az alábbi mennyiségeket 1 tortillára méreteztem. 1 adaghoz kb. 80 -100-120 g kence szükséges. Attól függ, mennyire gazdagon szeretnénk.

 No 1 - Sonkás-túrós - trikolor paprikás

 

·         80g túró(zsírszegény, krémes állagú)

·         30g kenősajt (Lunex, Bambínó,Mackó)

·         1-1TK apró kockára vágott piros-, zöld- és sárga paprika

·         1-1 TK apróra vágott snidling és petrezselyemzöldje

·         só, bors ízlés szerint

+ kb. 50-60 g vékonyra szelt sonka

 

No 2 - Uborkás - körözöttes

 

·         100 g  juhtúró

·         1MK apróra vágott póréhagyma

·         ½ gerezd zúzott fokhagyma

·         1TK  őrölt pirospaprika

·         1EK joghurt vagy tejföl

·         pici őrölt kömény –ízlés szerint

+ kb. 50-60g hosszában vékonyra szelt uborka

 

 No 3 -  Kapros - friss krémsajtos - lazacos

 

·         100 g  friss krémsajt (Gervais/Philadelphia/ Pastvinka/ Lucina)

·         1TK kapor

·         1 citrom reszelt héja

+60-80g szeletelt, füstölt lazac

ELKÉSZÍTÉSE:

A kence hozzávalóit összekeverjük. Szép, egyenletes rétegben rákenjük a tortillára, majd erre a kencerétegre rendezzük ízlés szerint a sonkát vagy az uborkát illetve a lazacot.

 

Szorosan, csinos feszesre feltekerjük, folpackba csomagoljuk, és legalább 1 -2 órára hűvösre tesszük, és  addig legalább van időnk átgondolni, milyen búfelejtő, kedvjavító nedüt kortyintunk majd hozzá .Talán egy könnyű, fehér félszáraz szépen passzolna hozzá , de egy frisses rozé is jó választás. Egy kis pezsgés is jöhetne valami jóféle, üde habzóborral.

Jó szórakozást, pezsgő hangulatot, vidám partizást!  ;)

 

 

Flódni

Hogy mi  is az a flódni? A karácsonyi sütemények királynője: gazdag, érzékeket gyönyörködtető, pompásan illatos, ízes és kiadós...Öt, elegánsan vékony, fehérboros tésztaréteg közé négy, önmagában is csodás töltelék simul bele finoman:  citrusos illatú dió, szegfűszeges mák,  fahéjas alma és a szilvalekvár.

A dió és a mák a bőség szimbólumai, az almát több kultúra az egészség zálogának tekinti, a bor pedig hagyományosan gondűző…A kultúrák találkozása van ebben a finomságban jelen.

Az alapreceptért az askenázi zsidó konyhának lehetünk hálásak. Mára olyan népszerűségnek örvend, hogy vallási hovatartozástól függetlenül készítik cukrászdákban, családokban.

Az én flódni sztorim

Én évente csak egyszer készítem- karácsonyra. Idén készítettem huszadszor! Pedig húsz éve majdnem kifogott rajtam…

A flódnisütés ötletét Babi néni, az én aranyos keresztanyám adta nekem egy tuti recepttel és néhány okos érvvel megfűszerezve. Ő mondta nekem, hogy ez sokkal jobb, mint a bejgli, mert nem reped szét sütés közben, meg minden van benne: dió is ,mák is, alma, na meg ami nagyon okos dolog, hogy nem kell versenybe szállni az anyu, a nagymamák meg az anyós bejgliével.

Az első flódnim 5-6 órán keresztül készült. Mivel  20 éve még nem voltam elég tapasztalt konyhatündér, a tésztája szakadt, így tenyérnyi cafatkákból kellett összetapasztgatnom az öt réteget, és voltak még húzós momentumok… Nem mesélem el az összes részletet, csak annyit, hogy nem adtam fel, szerencsére…  Amikor betoltam a patchwork flódnit a sütőbe, azt mondtam: Soha többet!!! De soha ne mondd, hogy soha! Végül is megcsináltam, megoldottam, és megsült, és nagyon finom volt, megérte. Egy év elteltével megint nekifogtam, és megint sikerült, a tészta sem szakadt már, mert rájöttem néhány fortélyra, és így megy ez már 20. éve.

Idén kissé megreformáltam. Cukor helyett xilitet- nyírfacukrot használtam, meg elhagytam a szilvalekvárt is. Nagyon finom lett így is! Lényegesen kevesebb cukrot tartalmazott… Lehet így is.

Az alábbiakban természetesen leírom az eredeti receptet, viszont jelölöm a változtatásokat is.

HOZZÁVALÓK:

Egy szép, masszív tepsi, amely megfelel a következő paramétereknek: 30x40cm és legalább 5-6 cm mély.

A tésztához:

·         600 g simaliszt

·         100 g porcukor *

·         csipetnyi só

·         300g vaj

·          4 tojássárgája

·         Kb. 50 ml fehérbor

ELKÉSZÍTÉSE:

A lisztet, cukrot és a csipetnyi sót összekeverjük, majd ezt a puha vajjal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a négy sárgáját és a fehérbort. Jól eldolgozzuk, és kicsit pihentetjük, legalább annyi időre, míg elkészülünk a töltelékekkel.

*Idén a tésztán annyit változtattam, hogy kihagytam a cukrot belőle, búzaliszt helyett pedig zabpehelylisztet használtam a következő arányban:

·         650 g finom zabpehelyliszt

·         csipetnyi só

·         300g vaj

·          4 tojássárgája

·         kb. 50 ml fehérbor

Máktöltelék:

·         250 g darált mák

·         150 g cukor*

·         ½  citrom vagy narancs reszelt héja

·         100-150 ml víz

·         ½ MK őrölt szegfűszeg

ELKÉSZÍTÉSE:

A vizet összefőzzük a cukorral, reszelt citrom/narancshéjjal és a szegfűszeggel, majd hozzáadjuk a mákot. Jól elkeverjük. Ha túl sűrű lenne, löttyintünk még hozzá egy kis vizet.

 *A töltelékből természetesen nem lehet elhagyni a cukrot, ezért én 30g xilittel helyettesítettem.

Diótöltelék:

·         250g darált dió

·         100-150 ml tej

·         150 g cukor*

·         50 g mazsola –előzetesen fél órára beáztathatjuk őket fehér borba, hogy a töppedt szőlőszemek feledjék el bánatukat, és magukhoz térjenek

ELKÉSZÍTÉSE:

A tejet összefőzzük a cukorral, majd hozzáadjuk a diót és a mazsolát. Jól elkeverjük. Ha túl sűrű lenne, löttyintünk még hozzá egy kis tejet.

*30 g xilit

Almatöltelék:

·         1 kg reszelt alma

·         100-200g cukor ( idén teljesen kihagytam)

·         1 TK őrölt fahéj

·         kekszmorzsa vagy prézli, ha túl leves lenne az alma (hát idén a morzsa is elmaradt), de ki is nyomkodhatjuk  a felesleges levet

És kell még 500 g jó kis házi szilvalekvár.

Ha a töltelékek elkészültek, a tésztát öt részre osztjuk. Én mérni szoktam, hogy nagyjából egyformák legyenek. Szép vékonyra kisodorjuk őket. A sodráshoz egy trükk: a tésztát két folpack réteg között sodorjuk ki! A sodródeszkára terítjük az alsó réteget,erre kerül a tészta. Ezt letakarjuk a másik folpack réteggel, és így sodorjuk.

 Ezzel a trükkel megakadályozhatjuk, hogy a tészta a sodrófára, vagy akár a deszkára ragadjon, és elszakadjon.

 Csak szépen nyugodtan sodorjuk, töltjük, sodorjuk, töltjük az alábbi rétegezési terv alapján:

____________5. réteg tészta

ALMA

____________4. réteg tészta

MÁK
___________3. réteg tészta

DIÓ

____________2. réteg tészta

SZILVALEKVÁR

____________1. réteg tészta

…és ez így megy szépen, amíg el nem fogy minden.

Ajánlom, hogy a legfelső tésztarétegre különösképpen figyeljünk oda: ő legyen a legsimább, a legcsinosabb,hiszen ő mindennek a teteje! Ezért méltó arra, hogy meg is kenjük felvert tojással, és villával szép mintákat szúrjunk bele. Ez azért is fontos, hogy szépen mutasson, na meg azért, hogy a sülés folyamán keletkezett gőz ezeken a lyukacskákon tudjon távozni, és ne repessze szét ezt a műremeket. És kész is van! Majdnem! Most mehet sülni.

Mielőtt azonban megemelnénk a tepsit, hogy betegyük a 150 fokosra előmelegített sütőbe, legyünk lelkileg felkészülve arra, hogy bizony, elég súlyos lesz. Van ebben anyag rendesen!

Süssük szépen, lassan, hogy a tésztarétegek átsüljenek, a dió, mák, fahéj, alma, szegfűszeg és citrom pedig lágyan egymásra hangolódhassanak, és harmonikus egészet alkothassanak.

Kellemes, meghitt ünnepeket!