Vargabéles fehér rumos baracklekvárral üdítve

Béles

Igen, igen…ki ne ismerné a bélest!? A rétes unokatestvére... vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a rétesfélék családjába tartozik…Ez a töltelékkel bélelt tészta a parasztkonyha régi ünnepi süteménye volt. Csak az érdekesség kedvéért írom, hogy a hagyományos megformálás módja szerint a tésztát négyszögletesre kell nyújtani, és ennek a közepére kerül a töltelék, majd a tészta négy sarkát középre fölhajtják. Régen tepsi nélkül, a kemence fenekén, esetleg káposztalevélre fektetve sütötték. Sajnos, nekem még nem volt szerencsém ezt kemencében készíteni, de el fog jönni annak is az ideje. A tölteléke változatos: van kásás, túrós, mákos, káposztás, tökös, répás, krumplis, almás, szilvalekváros béles. Akik nem nagyon kedvelik az édeset, nincs gond, mert azoknak van a sós, borsos változat ...

 

Mi édesen szeretjük! Túró, vaníliacukor, finommetélttel leveles tésztában…és úgy gondoltam, kell még valami kis fanyar csalafintaság hozzá…Ezúttal a baracklekvár jutott eszembe meg a fehér rum.

Vargabéles fehér rumos baracklekvárral

 

HOZZÁVALÓK:

20 csinos kockához/szelethez

 

·         200 g finommetélt

·         só

·         3 tojás

·         200 g porcukor

·         150 g vaj

·         1 citrom héja

·         500g tehéntúró

·         200 ml tejföl

·         40g mazsola vagy tetszés szerinti aszalt gyümölcs

·         1 csomag vaníliacukor

·         500 g leveles tészta vagy 2 csomag réteslap

ELKÉSZÍTÉSE:

Első lépésben feltesszük forrni a tészta vizét. A főzővizet ne felejtsük el megsózni.

 A tojásokat a puha vajjal és a cukorral elkeverjük. A túrót sózzuk, összedolgozzuk a tejföllel és a citrom reszelt héjával. Ezután a túrós és a tojásos masszát elkeverjük. Kóstoljuk meg, hogy elég ízletes-e. Ha kell, sózzuk.  Ha nincs benne kellő mennyiségű só, akkor nagyon íztelen marad ez a finomság. De vigyázzunk azért, nehogy elsózzuk!

Közben, ha már forr a vizünk, beledobjuk a finommetéltet. Pár percig főzzük. Ügyeljünk arra, hogy ne főzzük túl, mert még lesz alkalma a finom kis szálaknak, hogy nedvességet szívjanak magukba,és ha túl puhára főzzük, az semmiképpen sem tesz nekik jót.

Miután a tésztát a sós vízben megfelelően megfőztük, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük - ezáltal le is hűtjük - majd a túrós-tojásos masszába belekeverjük.  A leveles tésztát 2 részre osztjuk. Az egyik lehet picivel nagyobb – ez kerül majd alulra, a másik - amelyiket kisebbre hagyjuk –  lesz a béleskompozíció teteje. Egy kb. 25x35ös tepsit leheletnyi finoman kivajazunk, és kibéleljük a vékonyra kisodort leveles tésztával úgy, hogy a tepsi oldalait is fedje. Ebbe belekanalazzuk a masszánkat, elegyengetjük, és betakarjuk a másik, vékonyra kisodort tésztalappal. Kész is, mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe kb. 40-50 percre.

Ezalatt az idő alatt nagyon finom illatok szállnak a konyha és az egész lakás levegőjében: a túró és a vanília elegáns illata  keveredik a piruló leveles tészta jellegzetes aromájával. Hmmm! Nagyon finom. Alig várjuk, hogy elkészüljön! Ugye? Tudom, hogy türelem kell hozzá,de ha megsült, várjunk egy kicsit, míg kihűl. Kínálhatjuk friss gyümölccsel is, és most egy kis baracklekvárral tálaltam, amit fehér rummal babonáztam meg. Mit mondjak? Lélekmelengető és ütős volt!