2014. december 30., kedd

Partitortillák



Amikor megpillantottam egy képen ezeket a mutatós falatkákat, bevallom,nagyon felkeltették az érdeklődésemet, és rögtön fel is kiáltottam ( na nem hangosan, csak úgy magamban...), hogy: Én kérek ilyet!!!Mi az, hogy kérek? Akarok! Nekem ilyen kell, meg akarom kóstolni! Sajnos vagy szerencsére, azt, amit a képen láttam, meg nem kóstolhattam, úgyhogy készítettem valami hasonlót.

Roppant egyszerű. Kis lendülettel seperc alatt elkészíthető, érdemes azonban pár pillanatot pihentetni őket. Hiszen aki partira készül, nem árt, ha rápihen…

 Azért is kedvelem ezeket a tekercseket, mert az ízeket és a színeket kedvünkre variálhatjuk. Határ a csillagos ég. Én jelen esetben háromféle ízesítésű tekercset készítettem: sonkás-túrós- trikolor paprikásat, uborkás-körözötteset és kapros-friss krémsajtos- lazacosat.

 


HOZZÁVALÓK:

Tortilla lapok, kencék, felvágottak…

Az alábbi mennyiségeket 1 tortillára méreteztem. 1 adaghoz kb. 80 -100-120 g kence szükséges. Attól függ, mennyire gazdagon szeretnénk.

 No 1 - Sonkás-túrós - trikolor paprikás

 

·         80g túró(zsírszegény, krémes állagú)

·         30g kenősajt (Lunex, Bambínó,Mackó)

·         1-1TK apró kockára vágott piros-, zöld- és sárga paprika

·         1-1 TK apróra vágott snidling és petrezselyemzöldje

·         só, bors ízlés szerint

+ kb. 50-60 g vékonyra szelt sonka

 

No 2 - Uborkás - körözöttes

 

·         100 g  juhtúró

·         1MK apróra vágott póréhagyma

·         ½ gerezd zúzott fokhagyma

·         1TK  őrölt pirospaprika

·         1EK joghurt vagy tejföl

·         pici őrölt kömény –ízlés szerint

+ kb. 50-60g hosszában vékonyra szelt uborka

 

 No 3 -  Kapros - friss krémsajtos - lazacos

 

·         100 g  friss krémsajt (Gervais/Philadelphia/ Pastvinka/ Lucina)

·         1TK kapor

·         1 citrom reszelt héja

+60-80g szeletelt, füstölt lazac

ELKÉSZÍTÉSE:
A kence hozzávalóit összekeverjük. Szép, egyenletes rétegben rákenjük a tortillára, majd erre a kencerétegre rendezzük ízlés szerint a sonkát vagy az uborkát illetve a lazacot.
 

Szorosan, csinos feszesre feltekerjük, folpackba csomagoljuk, és legalább 1 -2 órára hűvösre tesszük, és  addig legalább van időnk átgondolni, milyen búfelejtő, kedvjavító nedüt kortyintunk majd hozzá .Talán egy könnyű, fehér félszáraz szépen passzolna hozzá , de egy frisses rozé is jó választás. Egy kis pezsgés is jöhetne valami jóféle, üde habzóborral.
Jó szórakozást, pezsgő hangulatot, vidám partizást!  ;)
 

 

2014. december 28., vasárnap

Flódni



Hogy mi  is az a flódni? A karácsonyi sütemények királynője: gazdag, érzékeket gyönyörködtető, pompásan illatos, ízes és kiadós...Öt, elegánsan vékony, fehérboros tésztaréteg közé négy, önmagában is csodás töltelék simul bele finoman:  citrusos illatú dió, szegfűszeges mák,  fahéjas alma és a szilvalekvár.
A dió és a mák a bőség szimbólumai, az almát több kultúra az egészség zálogának tekinti, a bor pedig hagyományosan gondűző…A kultúrák találkozása van ebben a finomságban jelen.
Az alapreceptért az askenázi zsidó konyhának lehetünk hálásak. Mára olyan népszerűségnek örvend, hogy vallási hovatartozástól függetlenül készítik cukrászdákban, családokban.

Az én flódni sztorim

Én évente csak egyszer készítem- karácsonyra. Idén készítettem huszadszor! Pedig húsz éve majdnem kifogott rajtam…

A flódnisütés ötletét Babi néni, az én aranyos keresztanyám adta nekem egy tuti recepttel és néhány okos érvvel megfűszerezve. Ő mondta nekem, hogy ez sokkal jobb, mint a bejgli, mert nem reped szét sütés közben, meg minden van benne: dió is ,mák is, alma, na meg ami nagyon okos dolog, hogy nem kell versenybe szállni az anyu, a nagymamák meg az anyós bejgliével.

Az első flódnim 5-6 órán keresztül készült. Mivel  20 éve még nem voltam elég tapasztalt konyhatündér, a tésztája szakadt, így tenyérnyi cafatkákból kellett összetapasztgatnom az öt réteget, és voltak még húzós momentumok… Nem mesélem el az összes részletet, csak annyit, hogy nem adtam fel, szerencsére…  Amikor betoltam a patchwork flódnit a sütőbe, azt mondtam: Soha többet!!! De soha ne mondd, hogy soha! Végül is megcsináltam, megoldottam, és megsült, és nagyon finom volt, megérte. Egy év elteltével megint nekifogtam, és megint sikerült, a tészta sem szakadt már, mert rájöttem néhány fortélyra, és így megy ez már 20. éve.

Idén kissé megreformáltam. Cukor helyett xilitet- nyírfacukrot használtam, meg elhagytam a szilvalekvárt is. Nagyon finom lett így is! Lényegesen kevesebb cukrot tartalmazott… Lehet így is.

Az alábbiakban természetesen leírom az eredeti receptet, viszont jelölöm a változtatásokat is.




HOZZÁVALÓK:

Egy szép, masszív tepsi, amely megfelel a következő paramétereknek: 30x40cm és legalább 5-6 cm mély.

A tésztához:

·         600 g simaliszt

·         100 g porcukor *

·         csipetnyi só

·         300g vaj

·          4 tojássárgája

·         Kb. 50 ml fehérbor


ELKÉSZÍTÉSE:

A lisztet, cukrot és a csipetnyi sót összekeverjük, majd ezt a puha vajjal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a négy sárgáját és a fehérbort. Jól eldolgozzuk, és kicsit pihentetjük, legalább annyi időre, míg elkészülünk a töltelékekkel.

*Idén a tésztán annyit változtattam, hogy kihagytam a cukrot belőle, búzaliszt helyett pedig zabpehelylisztet használtam a következő arányban:

·         650 g finom zabpehelyliszt

·         csipetnyi só

·         300g vaj

·          4 tojássárgája

·         kb. 50 ml fehérbor


Máktöltelék:

·         250 g darált mák

·         150 g cukor*

·         ½  citrom vagy narancs reszelt héja

·         100-150 ml víz

·         ½ MK őrölt szegfűszeg

ELKÉSZÍTÉSE:
A vizet összefőzzük a cukorral, reszelt citrom/narancshéjjal és a szegfűszeggel, majd hozzáadjuk a mákot. Jól elkeverjük. Ha túl sűrű lenne, löttyintünk még hozzá egy kis vizet.

 *A töltelékből természetesen nem lehet elhagyni a cukrot, ezért én 30g xilittel helyettesítettem.

Diótöltelék:

·         250g darált dió

·         100-150 ml tej

·         150 g cukor*

·         50 g mazsola –előzetesen fél órára beáztathatjuk őket fehér borba, hogy a töppedt szőlőszemek feledjék el bánatukat, és magukhoz térjenek

ELKÉSZÍTÉSE:
A tejet összefőzzük a cukorral, majd hozzáadjuk a diót és a mazsolát. Jól elkeverjük. Ha túl sűrű lenne, löttyintünk még hozzá egy kis tejet.

*30 g xilit

Almatöltelék:

·         1 kg reszelt alma

·         100-200g cukor ( idén teljesen kihagytam)

·         1 TK őrölt fahéj

·         kekszmorzsa vagy prézli, ha túl leves lenne az alma (hát idén a morzsa is elmaradt), de ki is nyomkodhatjuk  a felesleges levet

És kell még 500 g jó kis házi szilvalekvár.

Ha a töltelékek elkészültek, a tésztát öt részre osztjuk. Én mérni szoktam, hogy nagyjából egyformák legyenek. Szép vékonyra kisodorjuk őket. A sodráshoz egy trükk: a tésztát két folpack réteg között sodorjuk ki! A sodródeszkára terítjük az alsó réteget,erre kerül a tészta. Ezt letakarjuk a másik folpack réteggel, és így sodorjuk.


 Ezzel a trükkel megakadályozhatjuk, hogy a tészta a sodrófára, vagy akár a deszkára ragadjon, és elszakadjon.

 Csak szépen nyugodtan sodorjuk, töltjük, sodorjuk, töltjük az alábbi rétegezési terv alapján:


____________5. réteg tészta

ALMA
____________4. réteg tészta

MÁK
___________3. réteg tészta

DIÓ
____________2. réteg tészta

SZILVALEKVÁR
____________1. réteg tészta


…és ez így megy szépen, amíg el nem fogy minden.

Ajánlom, hogy a legfelső tésztarétegre különösképpen figyeljünk oda: ő legyen a legsimább, a legcsinosabb,hiszen ő mindennek a teteje! Ezért méltó arra, hogy meg is kenjük felvert tojással, és villával szép mintákat szúrjunk bele. Ez azért is fontos, hogy szépen mutasson, na meg azért, hogy a sülés folyamán keletkezett gőz ezeken a lyukacskákon tudjon távozni, és ne repessze szét ezt a műremeket. És kész is van! Majdnem! Most mehet sülni.

Mielőtt azonban megemelnénk a tepsit, hogy betegyük a 150 fokosra előmelegített sütőbe, legyünk lelkileg felkészülve arra, hogy bizony, elég súlyos lesz. Van ebben anyag rendesen!

Süssük szépen, lassan, hogy a tésztarétegek átsüljenek, a dió, mák, fahéj, alma, szegfűszeg és citrom pedig lágyan egymásra hangolódhassanak, és harmonikus egészet alkothassanak.

Kellemes, meghitt ünnepeket!

2014. december 15., hétfő

Diós-datolyás kenyér, avagy ALL IN norvég módra


Ez a kenyérke valahogy mindig  akkor kerül a repertoárba, ha az idő zordra fordul. Talán ez nem véletlen, mert az elkészítése, az evése, az illata, az íze mindig jó hangulatot varázsol a szürke téli estékbe.

Ez egy régi-régi, hagyományos, norvég recept. Nem tudom, hogyan kerültek a norvégok ilyen bensőséges viszonyba a datolyával, de ez engem cseppet sem zavar, mert ez a kenyér illatos, egyszerű, finom,  lelket melengető. Kell-e ennél több?

Hozzávalók:

·         250 g zabpehelyliszt (lehet egyébként búzaliszt, grahamliszt, tönkölyliszt...)

·         1 KK sütőpor

·         1MK só

·         ½ MK fahéj (ha valaki nem kedveli,elhagyható)

·         100 g kimagozott,kisebbre vágott datolya (lehet kimagozottat is kapni, így még könnyebb a dolgunk) ;ha nem szeretjük a datolyát, helyettesíthetjük akár aszalt szilvával vagy más aszalt gyümölccsel

·         50 g durvára vágott dió

·         250 ml kefír

·         1 egész tojás

·         2 EK olaj ( használtam már napraforgóolajat, dióolajat, sőt még tökmagolajat is-mind jó)

Cukrot nem teszünk bele, mert a gyümölcsben található cukor elegendő ahhoz, hogy kellemesen megédesítse a gyümölcskenyerünket.

Elkészítése:

Azt mondják a norvégok is, hogy „Alt i !“ , vagyis: Mindent bele! 

Akkor gyerünk! Egy szépséges tálba mindent bele! Először a száraz hozzávalókat: a lisztet, sót, sütőport, fahéjat – ezeket jól elkeverjük. A datolyát és a diót egyformán kicsi vagy rusztikus darabokra vágjuk,  ez is megy a tálba a lisztes elegyhez. Aztán összekeverjük a kefírt a tojással és az olajjal, és ez is megy a tálba. Jól vegyítsük el a hozzávalókat, hogy összebarátkozzanak! Ha kicsit tömörnek találjuk a masszát, mondjuk megállna benne a fakanál, löttyintsünk hozzá még egy kis kefírt. De csak kicsit!  Rendezzük a masszát sütőpapírral bélelt őzgerinc formába. Tegyük kb. 150 fokra előmelegített sütőbe, süssük 35-40 percig. Az illatok csodálatosak!

Ha megsült,hűlni hagyjuk… alig bírjuk kivárni, de eljön az a pillanat, hogy felszeleteljük. Vágunk egy csinos szeletet, és most még jobban érezzük a pirult dió, a simogató datolya és az édeskés fahéj kellemes illatát. Az illatozó szeletre simítsunk egy leheletnyi vajat, amely olvadni kezd. Ez látványnak is nagyon kellemes…hát még az íze!

Kortyoljunk hozzá egy kis forró csokit vagy valamilyen fűszeres teát vagy egy istenien habos kapucsínóval is jól járunk.  Ez egy élmény! Nagyon kellemes, lélekmelengető! Ki kell próbálni!