2014. szeptember 17., szerda

Csirkemell... újratöltve












Már megint egy csirkemelles recept! Ezúttal otthoni forrásból...főszerepben az ízletes zöldfűszerek és egy kis csirkemáj.

Nagymamám és anyukám klasszikus töltött csirkéjének a reformváltozata ez. Nincsenek csontok, csak a fincsi ‚mellyehúsa‘, így gyorsabban el is készül, a töltelékben megváltoztattam az arányokat: a zsemlemorzsa mennyiségét alaposan csökkentettem, csak sűrítésre szolgál. Hangsúlyt kapott viszont a máj és a zöldfűszerek finom elegyének karakteres íze.

 

HOZZÁVALÓK:

·         4 -6 darab konyhakész csirkemell

A töltelékhez:

·         80 -100 g tisztított csirkemáj

·         1 tojás

·         1 púpos EK-nyi friss metélőhagyma aprítva vagy 1 kisebb fej hagyma felaprítva

·         ½ MK őrölt zöldbors vagy feketebors is lehet, ha a markánsabb ízeket szeretjük

·         1 EK apróra vágott petrezselyemzöldje

·         2 levélke zsálya apróra vágva

·         só- ízlés szerint

·         2-3 EK zsemlemorzsa

ELKÉSZÍTÉSE:

A májat megszabadítjuk a felesleges, esetlegesen kellemetlen tartozékaitól (hártya, epe…) egy tálkába tesszük, nyakon öntjük egy kis tejjel, és 10-15 percre félretesszük őket fürdőzni. Ezalatt a csirkemelleket konyhakészre alakítjuk.  Levágjuk a felesleges függvényeit, nyúlványait, majd egy hosszú, éles késsel zsebet vágunk mindegyiken, ebbe kerül a töltelék.
 

Ha letelt a 15 perc,a májat kivesszük a tejfürdőből, és a tojással együtt egy magasabb falú edénykébe tesszük, majd botmixerrel pürésítjük, és ha már szép egynemű a masszánk, belekeverjük az apróra vágott zöldfűszereket. (A zöldfűszereket nem szoktam pürésíteni, mert mutatósabb, ha látjuk a guszta kis darabokat.). Ezután hozzáadjuk a borsot, sót, majd a 2-3 EK-nyi, illetve a szükséges mennyiségű zsemlemorzsát. Ez azért fontos, hogy a massza ne folyjon. Legyen olyan állagú, hogy könnyen be tudjuk tölteni a csirkemellbe.  A betöltéshez én ezt a tortadíszítésre is alkalmas óriásfecskendőt használom. 

Kitűnő segédeszköz. Tehát a masszát olyan sűrűségűre keverem, hogy ezzel gyerekjáték legyen a töltés.

Ha nincs ilyen a háznál, mokkáskanállal is tölthetünk. Kicsit tovább tart, de megéri. ;)

Ebben a töltelékben azt szeretem, hogy hőre nem lágyul, mint mondjuk a sajttöltelék, hanem éppen ellenkezőleg, kissé megszilárdul, és ebben éppen ez a jó.

Szóval ott tartottunk, hogy a hús be van töltve.
 
Nem marad más hátra, mint az, hogy egy kis bundát adjunk neki. Egyszerűen bepaníroztam. A klasszikus liszt-tojás-prézli triót javasolom. Süssük ki, rántsuk ki. Tálaljuk tetszés szerinti körettel. A friss salátát ki ne hagyjuk a buliból!

2014. szeptember 15., hétfő

Falatka...avagy Grillpadlizsán rollatini friss krémsajttal töltve




 
Lehetne vendégváró, lehetne előétel, lehetne bármi, amit csak szeretnénk! Ezúttal egy ínyenc, ízekkel és illatokkal teli könnyű vacsora volt... egy-két falatka boldogság. 

Voltak idők, amikor nem nagyon barátkoztam a padlizsánnal. Nem tudtam , mit kezdjek vele. Feketedett, keseredett, íztelen volt, az állaga, a szerkezete is olyan furának tűnt …nem a legelőnyösebb tulajdonságait mutatta. Szóval valamikor réges-régen nem volt egy szimpatikus jelenség. Időközben azonban - nagy-nagy szerencsémre - jobban megismertem őt, és rájöttem,megtapasztaltam azt,  hogy a padlizsán egy nagyon alázatos zöldség. Egy kis fűszerezéssel olyan ízűvé tudjuk változtatni, amilyet csak kívánunk.  Sokféle finomságot lehet készíteni belőle.
Most ezt a finom falatkát osztanám meg veletek. Az íz gerincét a fő fűszer, a fokhagyma adja, mely egy kis olajjal, sóval, pici borssal párosulva csodákat művel a vékony , grillrács -szelídítette padlizsánszelettel.  A friss krémsajt pedig finoman ellensúlyozza ezt a fűszerességet, szinte simogat. A snidling zöld frissessége és a pirított dió pedig egy kis pikantéria a buliban.
 

 

HOZZÁVALÓK:

·          1 közepes nagyságú padlizsán

·         1 dl olívaolaj

·         1 gerezd fokhagyma

·         só, bors ízlés szerint

·          200g Gervais, Philadelphia (Pastvinka/ Lucina)  friss krémsajt

·          friss snidling apróra vágva

·         darált, pirított dió

ELKÉSZÍTÉSE:

 Először is elkészítjük a fokhagymás – sós olívaolajat, amely a padlizsánunk karakterét adja majd. A fokhagymagerezdet  1 mokkáskanálnyi sóval vágódeszkán pépesítjük, és  egy kis őrölt feketebors társaságában az olajhoz keverjük.  Ennek az olajnak elég sósnak és fokhagymásnak kell lennie. Ízlés szerint állítsuk be a megfelelő ízerősségeket!

Ezek után foglalkozzunk a friss krémsajttal! Bontsuk ki, szabadítsuk ki a csomagból, kóstoljunk bele ! Milyen finom! Lágy, nem karakteres. Egyáltalán nincs tolakodóan sós íze, ugye?! Nekönk most ez kell! Tegyük tálba, és villával törjük meg picit, hogy ha tölteni kell, legyen megfelelően puhácska és formálható.

 Ha ezzel megvagyunk, a padlizsánt hosszában 3-4 mm-es vékony szeletekre vágjuk, és beecseteljük a finom fűszeres olajjal.

Hevítsük fel a bordás grillserpenyőnket, de ne legyen füstölgősen forró! Pakoljuk rá a fokhagymás olajban kényeztetett padlizsánszeleteket. A hő hatására a padlizsán kissé megpuhul, és közben a serpenyő forró bordái tetszetős csíkokat sütnek a szeletekre. Csíkozzuk be a másik felüket is, fordítsuk meg a szeleteket egy rövid időre! Ha elkészültek, akkor töltsük meg őket a friss krémsajttal és tekerjük fel! A falatka egyik végét szórjuk meg apróra vágott snidlinggel, a másikat a pirított dióval. És kész!


Friss salátával (is) nagyon finom!

2014. szeptember 4., csütörtök

Kvartett torta




Engedjétek meg, hogy bemutassam a díszes társaság tagjait: a fekete nem más, mint a csokoládé ganache /ganas/- a keserédes és fanyar, a fehér a krémesen simogató édes Mascarpone kis fehér csokoládéval elegyítve, az élénk narancssárga - gyümölcsösen ütős, mert a nagyi baracklekvárja és fehér rum szövetségéből jött létre. És végül említeném a jó alapot – csupán egy szerény piskótalap, mely alázatosan tartja a hátán a három jellegzetes és különböző ízt, hagyva őket érvényesülni.

Ez a torta egy szülinapi ajándék volt, saját ötletek alapján nagy-nagy szeretettel készült. ;)


HOZZÁVALÓK:

A tortaalaphoz

·         3 tojás

·         3 EK cukor

·         3 EK liszt

·         1 TK sütőpor

·         csipetnyi só

·         néhány csepp ecet

Lekvárzselé

·         400 ml baracklekvár

·         100 ml barackpálinka/vodka/rum

·         pici forró víz

·         zselatin

Fehér krém:

·         250 g Mascarpone

·         100 g fehér csokoládé

Ganache :

·         100 g 70%-os feketecskoládé

·         100 ml zsíros tejszín


ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a lekvárzselét. Keverjük össze a hozzávalókat. A zselatin mennyiségét és elkészítési módját illetően a használati utasítás alapján járjunk el. Én most a Lidlben kapható zselatint használtam, amelyből 3 evőkanálnyi mennyiséget kevertem el 1 dl forró vízzel, ezt a rumos baracklekvárral jól elkevertem. Egy tortaformát kibéleltem folpackkal, és abba öntöttem az elegyet, majd éjjelre a hűtőbe tettem. Azt a tortaformát választottam, amelyben a tortaalapot sütöttem később meg. Azért fontos az azonos forma vagy azonos méretű formák használata, hogy a barackzseléréteg és a piskótaalap azonos átmérőjűek legyenek.

A következő lépés a tortaalap elkészítése: a tojások fehérjéből  egy csipetnyi só és néhány csepp ecet társaságában habot verünk, és még mielőtt teljesen kemény lenne a hab, lassanként adagoljuk hozzá a kristálycukrot, a keverőlapátok természetesen a legmagasabb fordulatszámon forogjanak.

Ezután adjuk hozzá a tojássárgákat. Egyenként, lassú fordulatszámon, szépen elkeverjük őket a habban. A harmadik lépés a sütőporos liszt lassú hozzákeverése a habhoz: óvatosan , lassan szórjuk  a lisztet, kanalanként. Érzéssel, alacsony fordulatszámon, lassan komótosan járjanak a mixer keverőlapátjai, hogy a habot ne nagyon törjük össze. Ha ezzel megvagyunk, akkor a masszát segítsük át a sütőpapírral bélelt tortaformánkba (amiből ugye már kivettük a jól sikerült, szépen megkötött barackzselénket.)

A tortaalapot 120 fokra előmelegített sütőben lassan sütjük, szárítjuk egészen tűpróbáig.

Amíg a torta sül, elkészítjük a fehér krémet. A fehér csokoládét kockáira tördeljük, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk. Hagyjuk egészen langyosra hűlni, majd belekeverjük a mascarponet. A csoki folyjon, de lehetőleg   ne legyen túl meleg, nehogy megolvassza, és ezzel taccsra vágja az érzékeny lelkű mascarponenkat. Ha a hideg mascarpone viszont sokkolná a csokit, és ez kissé rögössé tenné a masszát, akkor botmixerrel egyneműsírsük azt. A botmixer csodákra képes, és selymessé teszi a krémet.

A csokoládéganache-t ráérünk akkor elkészíteni, ha a tortaalapunk már megsült, kihűlt, erre az alapra már rá is varázsoltuk a barackzselé réteget és felkentük a zselé tetejére a mascarpones csodát. Ha ezek hárman már így szépen kapaszkodnak egymáson,
 ...jöhet a ganache!  Amilyen egyszerű, olyan lenyűgöző! Szóval a tejszínt forráspontig hevítjük, és ebbe tesszük bele a darabokra tört csokoládét, és elegáns mozdulatokkal kevergetjük. A tejszín két szempillantás alatt elolvasztja a csokidarabokat, és egy gyönyörű sima masszát kapunk. Ha nem lenne elég sima, vessük be a botmixeres trükkünket. Viszont ha elég sima, akkor szépen, nyugodtan vonjuk be a tortát ezzel a csodás krémes anyaggal!


Ezek után hűtsük be a tortánkat, és ha eljött a tálalás ideje díszítsük fel csokiforgáccsal,


dióbéllel vagy a diós grillázs is kiváló kiegészítője lehet.