Töltött csirkemell olasz módra- Pollo alla Valdostana

Ezt a receptet is Olaszországból hoztam. Mivel szeretjük a csirkemellből készült ételeket, ez is egy újabb jó ötlet a csirkemellrecept - gyűjteménybe. Pofonegyszerű, néhány hozzávalós, ízletes, mutatós, szemnek és a gyomornak is kedves. A Pollo alla Valdostananak  is létezik több elkészítési módja, én azt választottam, amellyel a Ligúr térségben találkoztunk.

HOZZÁVALÓK:

·         4 csirkemellfilé

·         8 szelet Prosciutto vagy Schwarzwald sonka

·         4 szelet Fontina sajt, de mivel ezt nálunk nem sűrűn kapni, a Gouda is tökéletesen megfelel

·         liszt, tojás+pici tej, prézli – a panírozáshoz

·         só

·         olaj

·         vaj

ELKÉSZÍTÉSE:

A csirkemellfiléket hosszában bevágjuk (de ne vágjuk át teljesen, ha lehet...de ha már megtörtént, az sem tragédia). Tehát a bevágott húst szétnyitjuk, enyhén sózzuk

 

...és kiklopfoljuk, magyarán szólva laposra verjük, de fogjuk vissza magunkat, nehogy elszaladjon  velünk a ló...akarom mondani a klopfoló, vigyázzunk, hogy a hússzeletek ki ne szakadjanak! Na igen... már itt jelen van az olasz virtus, a lendület... Félretéve a viccet egy pillanatra - azért kell, hogy a hús finom vékony legyen, mert nem akarjuk, hogy túlságosan domináljon a többi hozzávalóval szemben. Ezután nem marad más hátra, minthogy a szintén elegánsan vékony sonkát és sajtot, aztán megint sonkát ráhelyezzük a csirkemell bal oldali részére, és a jobb oldali, üresen maradt felét ráhajtsuk erre a gondosan elrendezett trióra. 

 

 Igyekezzük úgy rendezni a belevalókat, hogy ne lógjanak ki a hústakaró alól.  Most pedig a szokásos módon panírozzunk (liszt-tojás+tej+pici só -prézli ;) ), és süssük ki őket – ne túl magas hőmérsékleten, mindkét oldalról. Ajánlom ezúttal az olajban sütést...Az olajban olvasszunk fel némi kis vajat ( 200 ml olajhoz kb. 30- 40 g vaj), mert a vaj csodákra képes: isteni finom ízeket  és illatokat csalogat elő, kihozza mindenből a maximumot ...

 

A  csirkehús- , sonka- és sajtrétegek váltakozása színessé és ízletessé teszi ezt a fogást, és ha a rétegeket sikerül megfelelően vékonyra készítenünk, egy elegáns és tetszetős falatot tudunk varázsolni az asztalra egy könnyű és friss saláta, na meg egy pohár jóféle borocska társaságában.

 

Extra omlós pite ...trés chic

Vannak ételek, amelyeket az ember egy bizonyos időszakban futószalagon gyárt... Ez az omlós vajas pitécske is ilyen volt valamikor jópár évvel ezelőtt, aztán –nem is tudom, miért- lekerült a főzőműsorom profiljáról. Azért készítettem sokszor, mert roppant egyszerű az alaptésztája, bármikor készíthető: nyáron friss gyümölccsel, télen, ha nincs kéznél friss gyümölcs, befőttel, akár még lekvárral is el lehet varázsolni; szerintem még nem sikerült kétszer ugyanolyat készítenem, mert én ugye mindig variálok...igen így van...
 

Szóval a minap egyszercsak eszembe jutott, megemlékeztem róla...de jó is volt! Megsütöttem hát újra! Csak vajjal...eszméletlenül omlós és roppanós lett a tésztája. Ezúttal friss szilvával pakoltam meg, és mivel nem tudtam eldönteni, hogy  az illatos szilvaszemeket mákba vagy darált mogyoróba ültessem, fele-fele arányban szórtam a tésztára ezt is, azt is...

HOZZÁVALÓK:

A tésztához:

·         42-45 dkg simaliszt

·         10-12 dkg cukor (aprókristályú)

·         250 g vaj (vagy margarin) !!!teavajjal az igazi!!!

·         1 egész tojás

·         2 csipetnyi só

A lisztet, sót, cukrot elkeverjük, majd a puha vajjal elmorzsoljuk, végül hozzáütjük a tojást, és cipóvá gyúrjuk. Addig pihentetjük, amíg a gyümölcsöt elkészítjük.

 

Ez az alapja az egésznek. Jó alapokra szépeket lehet építeni...

Amint már említettem, ez a tészta bármilyen gyümölcsöt elbír. A mostani gyümölcsfeltét a következő:

·         60-70 dkg szilva felezve, kimagozva ( de lehet egyéb gyümölcs)

·         15-20 dkg darált mák (vagy dió vagy mogyoró akár még prézli is...)

·         1 TK fahéj – ízlés szerint (kiválóan illik a szilvához)

·         6+2 EK cukor

·         1 zacskó vaníliacukor

Mivel szeretem, ha a tészta vékony, omlós és roppanós, ezúttal egy 40X40 es tepsit választottam erre a célra. Ha a vastagabb tésztát kedveljük, a tepsi lehet kisebb méretű, 25x35-ös(ebben az esetben kevesebb kell a gyümölcsből és az egyéb hozzávalókból is).

Tehát a tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tészta cipóját pedig félcentis szeletkékre vágtam,

 

2 szeletet félretettem (ezt reszelem később a tetejére)… A tészta szeleteit a kibélelt tepsibe rendezgettem, lappogattam bele. Nem gond, ha olyan kis toldott-foldott lesz, mint egy patchwork,

 

mert  ezek után máris elfedjük- egyenletesem leszórjuk a tésztát a darált mákkal, jöhet a 6 EK cukor,

 
 
 
 

és erre az alapra ültetjük a szilvaszemeket, melyeket még megszórunk 2 EK cukorral és egy zacsi vaníliacukorral és ízlés szerint fahéjjal.

 

A tetejére pedig ráreszeljük a félretett két szelet tésztát. 

 

 Igen, és mehet is ez a gyönyörűség a 150 C fokosra előmelegített sütőbe. Kb. 30 perc alatt elkészül. Sülés közben csodásak az illatok, és eközben a szilva finom nedűt ereszt, és átáztatja a mákot, amely nagyon kellemes állagúvá teszi. Közvetlenül sülés után, míg langyosan a tésztája, nagyon finom omlós, a szélek ropogósak, de idővel a szilva leve kellemesen megpuhítja a tésztát, és jobban összeérleli az ízeket. Isteni finom! Ha ezt még fokozni akarjuk, akkor ajánlok hozzá egy kis hűsen simogató selymes vaníliakrémet.

 

Gnocchi

Sokszor ettem már gnocchit /nyokki/ több helyen. A mi krumplinudlinkhoz áll a legközelebb, ami a hozzávalókat illeti. A nudlit mifelénk édesen esszük – cukorral mákosan, pirított prézlivel..., a gnocchi meg javarészt sósan arat sikereket: könnyed gombás-tejszínesen, paradicsomos-bazsalikomos-parmezánosan, gorgonzolás-tejszínes mártással...

 

 

 A legfinomabb ,a legegyszerűbb, ízeiben legletisztultabb gnocchit – a dobogósat -  azonban idén nyáron volt szerencsém megkóstolni és megenni... amelyet a drága olasz Mamma készített  Biancadeban.  Ez egy egyszerű vajas-zsályás variáció volt parmezánnal a tetején. Azok az ízek, a tészta lágysága, szaftossága! Nem lehet szavakkal pontosan leírni…Akkor és ott eldöntöttem, hogy  én bizony elkérem a receptet, nekem ez kell, enélkül haza nem megyünk! Ezt otthon is el szeretném készíteni! A Mamma receptjét a lánya tolmácsolta nekem, angol-olasz keveréknyelven. Elárulta az elkészítés módját, a ’titkos’ hozzávalókat,  amelyek roppant egyszerűek, s mikor az arányokra kérdeztem, azt mondta, hogy azt ki kell tapasztalni!...Igen, erre a válaszra számítottam. Teljesen igaza van a Mammának, viszont látva őt és kóstolva a főztjét én még annyit tennék hozzá, hogy kell egy kis szenvedély is!

Szóval hazajöttünk, és kisvártatva nekifogtam a gnocchi elkészítésének, kicsit tanulmányozgattam az arányokat és a következőkre jutottam:

HOZZÁVALÓK:

A gnocchihoz

·         500 g főtt krumpli (amolyan lisztes fajtájú)

·         170g simaliszt – a legeslegsimább + 30g a deszka lisztezéséhez

·         2 egész tojás

·         1KK só

A ’mártáshoz’

·         50 g teavaj

·         2-3 levélke friss zsálya

·         néhány kanál reszelt pecorino vagy parmezán - a tetejére

ELKÉSZÍTÉSE:

Először is egy nagyobb fazékban feltesszük a gnocchi főzővizét,

melyet ne felejtsünk el megsózni. A főtt krumplit jól áttörjük, vagy krumplinyomón pürésítjük, és mikor még langyos, hozzáadjuk a lisztet és a tojásokat. Szépen összedolgozzuk a hozzávalókat.Lehet, hogy szokatlanul lágy tésztát kapunk, de ez ne riasszon meg bennünket, mert ettől lesz a végeredmény is lágy. Minél több lisztet adunk hozzá, annál keményebb, ruganyosabb lesz. Ne feledjük, nekünk a lágyabb változat kell, ami majdnem elolvad a szánkban.

A tésztából  kis darabokat vágunk le, és lisztezett deszkán - ez sokat segít a lágy tészta kezelésében - 1,5 cm átmérőjű hengerkét formázunk belőle, és 1-1,5 cm-es darabkákra vágjuk. Van, aki még villával cifrázza őket - lehet, de egyáltalán nem szükséges.

Mielőtt kifőznénk őket, olvasszuk fel  egy serpenyőben a vajat a néhány zsályalevéllel, hogy legyen mibe beleszedni a kis aranyoskákat.

Ha forr a főzővíz, érzéssel küldjük bele a gnocchikat. Pillanatok alatt a felszínre úsznak, ami azt jelenti, hogy készen állnak a következő lépésre- fejest kívánnak ugrani az olvasztott vajba. Ha már mindenki a vajban fürdik, egy kis főzővizet is löttyinthetünk rájuk, hogy megfelelően szaftosak maradjanak. Jól hempergessük, görgessük meg őket a serpenyőben, hogy egy porcikájuk se maradjon vaj nélkül.

És nem marad más hátra, hogy kitálaljuk őket, meghintsük egy kis karakteres parmezánnal és dúskáljunk ezekben a kiváló ízekben és a kényeztetően lágy tésztában!

Jó étvágyat!

 

Mini Gastro-Giro d’Italia

Az olasz ételek világbajnokok -  világszerte ismertek és kedveltek.  A pizza és a pasta sok helyre ‚eljutottak‘ , mondhatni bejárták a világot. Szerte a világon készítenek olasz specialitásokat vagy legalábbis kísérletet tesznek rá kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont, ha Olaszországban járunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy valódi olasz ízeket kóstolunk.

Idén nyáron ebben a szerencsében volt részünk. Bebarangoltuk az olasz csizma egy kis részét - északon, sokfele jártunk, sokat láttunk, és nagyon-nagyon finomakat ettünk. Én pedig igyekeztem megörökíteni mindent, beleértve a legfinomabb fogásokat is, hogy haza tudjak hozni egy kis olaszos ízvilágot, fortélyokat, ötleteket a hétköznapokba.

Sok ételt megismertem és megkedveltem, és újraértelmeztem...

A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék meg:  Sgroppino, a zsályás-vajas gnocchi, a lazacos-tejszínes mártásos sedani, az olivás focaccia, lasagne, valdostane

 

 

a pizzák – a töltött calzone,

 

 a friss zöldségek,saláták,

 

a péksütemények, a cannoli siciliana és az apolline alla nocciola...

 

és a csodás olívaolajról sem feledkezzek meg.

 

 

Sgroppino

Kezdeném a sort ezzel a poharas desszerttel, a Sgroppinoval, mely főként Velencében és környékén nagyon jellemző, hűs és könnyed. Méltó zárása egy többfogásos ebédnek vagy vacsorának.

Hozzávalók:

·         személyenként 1 gombóc citromos fagylalt

·         néhány kanálka félédes/édes fehér pezsgő vagy fehérbor

·         egy gyűszűnyi vodka vagy Grappa

Ezeket a kellemes hozzávalókat összevegyítjük, kikeverjük. Tetszés szerinti talpas poharakba töltjük...és ennyi.

 Ugye, milyen egyszerű?!

Egészségünkre! ;)

Fűszeres szelence

Kirándulásra készülődtünk, és tudtam, hogy olyan szállásunk is lesz, ahol majd főzni is lesz lehetőségem, és ilyenkor az ember lányának vinnie kell a fűszereit, mert anélkül nem valósítható meg a ‚művészet‘.  

Igen, de most felmerülnek a kérdések, hogy: Mit? Só/bors?...az nem elég! Mennyit? Hogyan...és MIBEN?  Erre a sok kérdésre mind meg is találtam a választ. Igaz, sok helyen keresgéltem, aztán betévedtem a hobbiboltba, és miután 2 apró kört róttam, rátaláltam arra, amit kerestem!!!

Erre a fadobozkára esett a választásom,

 mert fogantyú is van rajta meg csat is, ami majdnem bombabiztossá teszi, na és aminek külön ujjongtam az az, hogy találtam beleillő üvegcséket is, pontosan 20 fért bele. 

 Elsőre soknak tűnhet, de nem is az. Egy üvegcsébe kb. egy jó evőkanálnyi anyag fér…Kombináltam, mit is teszek majd bele. Aztán arra gondoltam, hogy a kedvenc fűszerekből dupla adagot, vagyis két üvegcsével is vinnék…

Íme az én összeállításom:
(természetesen szárított fűszerekből)

• 2 őrölt színes bors
• 1 színes bors (egészben)
• 1 őrölt zöldbors
• 1 rózsabors (egészben)
• 2kedvenc grillfűszerkeverék- amolyan Jolly Joker, nem csak grillezéshez
• 2 őrölt pirospaprika
• 1 füstölt őrölt pirospaprika
• 1 chilli pehely
• 1 szegfűbors
• 1 bazsalikom
• 1 oregánó
• 1 majoránna
• 1 őrölt kömény
• 1 babérlevél
• 1 fahéj
• 1 kurkuma
• 1 szárított levendulavirág

A doboz nyers fából való. Így szép természetesnek hat, de én kicsit kidíszítettem – Decoupage technikával.  Ez az eljárás díszesebbé varázsolja, és nem utolsó sorban védi a nedvességtől és az elszíneződéstől, ami egy konyhában, főzés közben bármikor fenyegeti.

Szóval a szelencét már próbának vetettem alá, és jelentem alássan, hogy kitűnő szolgálatot tett. Aki utaztatni, kirándultatni szeretné a fűszereit, annak bátran ajánlom!

Mellesleg ajándéknak sem rossz…